De miért nem ebben?...

[5.]

-      Tessék?!-kérdezte anya.
-       Tudom. Én is meglepődtem.
-       Beszélek vele.
-       Rendben,de csak óvatosan anya.
~Jennie~
-       Jennie,bejöhetek?
-       Persze,gyere.
-       Tényleg igaz?...
-       Igen...
-       Ohh drágám,és hogyhogy? Mesélj.
-       Hát....
-      Mióta tetszik?
-     12 éves korom óta...
-     Vagyis 5 éve?!
-     Igen...
-    Dehát ő a tesód...
-    De szeretem...
Anya kiment a szobából én meg csak ültem a szobámba és sírtam.
Miért vagyok ennyire idióta?
~Rosé~
Hallom anyát lejönni az emeletről.
- Na?-szólalok meg amikor le ért.
- Hát eléggé szomorú...
- És mióta amúgy?
- Azt mondta 12 éves kora óta
- Vagyis 5 éve?...
- Igen.
- Beszéljek vele?
- Nem tudom.
- Akkor megyek.
Óvatosan benyitottam az ajtaján. Olyan sokszor történt már meg ez...
-     Szia...beszélhetnénk?
-     Nem.
-     Francba! Most mi bajod van?!
-     Miért kellett beárulnod?!
-     És neked miért kellett titkolóznod?!
-     Ez más.
-     Mondd el végre hogy mi bajod van!
-     Te!
-     Mi? Miért?
-     Mert én nem akarok szerelmes lenni beléd...érted?
Nem reagáltam csak szorosan megöleltem.
-     Itt vagyok! Bármi van segítek!-mondtam.
-     De...te soha nem  fogsz úgy rám nézni,mint ahogy én rád.
-     Tudom. És nagyon sajnálom,hogy nem tudom viszonozni...de...meg kell értened hogy mi tesók vagyunk.
-     Miért bántasz meg folyton?
-     De én nem is...
-     Figyelj amikor 12 éves voltam felnéztem rád te idióta! És azon kaptam magam minden egyes nap hogy nem bírom ki nélküled...és én nem akarom rád erőltetni az érzéseim...és tudom hogy tesók vagyunk de...ez nekem nem megy. Ha rád gondolok fáj valami mindig,mivel tudom hogy te SOHA nem lehetsz az enyém ÉRTED?!
-       Ohh...én...nem tudtam hogy...erről van szó...
-        Hagyj magamra kérlek.
-        De miért?
-        Nézd én az érzéseimmel küzdök.
(Írói megjegyzés.: ha olvasod  és tudom hogy olvasod akkor talán kicsit
magadra ismersz...)
Lerohantam mert kerülgetett a sírás. Nem akarok gyengének tűnni.
Ekkor jött egy értesítésem.
Li_sa: Szius! Mizu? Hogy vagy?
Ro_sé: Szarul. Esetleg átmehetek?
Li_sa: Persze,gyere csak.
———————————————————————
-       Szia! Mi a gond?
-       Bent elmesélek mindent.
-       Na mesélj.
Elmeséltem miket mondott Jennie. Erre Lisa olyan fejet vágott mint mikor meglátja a havi villanyszámlát. (Lol😂)
-      Rosé...
-      Igen?
-      Megtennél valamit?
-      Mit?
-      Nos...megtennéd hogy megcsókolod 1x-szer Jennie-t?
-      MI?! NEM!! NORMÁLIS VAGY!
-      Csak azért mondtam mert akkor végre boldog lenne...
-      És ha elmondom neki?! Megint én leszek a hibás! MIATTAD! Úgyhogy a válaszom: NEM!!
-     Na kérlek. Bármit megteszünk neked Jisoo-val ha megteszed.
-     Jó! De TE fogod megmagyarázni ha összetörik!
-     Nyugi már. Nem lesz semmi.
-     Akkor csak egy alkalom?
-    IGEN EGY.
-    Jó,na cső.
-    Szio.
Halkan be lépkedtem az alvó Jennie-hez.
-    Szia...
-    Hagyj békén.
-    Nem azért jöttem.
-    Akkor miért?! Húzz el!
-    Csak jó éjt akartam kívánni...de ha neked nem kell...akkor már is megyek.
-    Ne...várj. Mit akarsz?
-    Csak, sajnálom hogy folyton megbántottalak.
-    Értem de...
Most meg kell tennem. MOST.
-    Mit csi-nem hagytam hogy befejezze a mondatot. Óvatosan megfogtam a derekát és... fúj. Megcsókoltam. Undi. De pár másodperc után nem éreztem "undinak"
Ebbe ezek szerint minden benne volt. Az az 5 év is amire várt...
De sajnos én nem adhatom meg neki amit szeretne...
Mégis kihasználtam pillanatot hogy utoljára láthassam a tesóm boldognak mielőtt megtudja az igazságot...