Kedvelésből szerelem

4. nap

04. 26. Péntek

06:40

Ma kicsit későn keltem, de sikerült elkészülnöm időben. A reggeli rántotta volt, de nem nagyon volt kedvem enni, de Betti néni rám szólt, úgyhogy muszáj volt enni egy kicsit.

Visszakaptuk a telefont, de nem volt elég idő tölteni, ezért alig volt 30%-on. A buszon Körbe kérdeztem van e powerbankja valakinek, de senkinek se volt, mert otthon maradt töltőn. Ráírtam Levire, hogy neki van-e fölöslegben, de nem jött egyhamar válasz. Jött egy értesítés, és ő volt az. Mondta, hogy van, de nem tudja felhozni. Egyszer csak megszólal Alexa.

 - Kell powerbank?

 - Jól jönne.

 - Tessék.

 - Kösziii.

Felraktam töltőre, és írtam Leviek, hogy kaptam. Beraktam a fülesem, és elindítottam a Slipknot nevű listámat Spotify-on. Féltem, hogy kihallatszik, mert szinte maxon hallgattam, ezért arrébb ültem. Írogattunk Levivel, kiderült, hogy ő is szokott hallgatni rockot, elég sok játékkal szokott játszani, elküldte a Brawl Stars és a Pubg IP-jét is. Úton voltunk Böződújfaluba, egész úton Levivel írtam. Olyan aranyos, megértő és figyelmes volt. Éreztem, hogy megvan a kémia, de tudtam, hogy ő már Alexáé. 

"Álmos vagyok, megyek aludni." írja Levi.

"Menjél, alszok én is." válaszoltam.

Kb fél órára lehettünk a helyszíntől, de nem tudtunk aludni, mert a nő folyamat beszélt nekünk, konkrétan ordított. Mire bealudtam volna, beleordított a mikrofonba. Szívrohamokat kaptam rendesen. Megérkeztünk, leszálltunk és várt minket Lajos, aki mesélt a falu történetéről. Elárasztották, kilakoltattak mindenkit, de nem nagyon érdekelt. Elmesélte, majd mentünk Kőrispatakra, ahol megtudtuk, hogy hogyan készül a szalma kalap. Megnéztük a búza feldolgozást is, majd ebédre lángost ettünk. Hazafele menet elmentünk Székelyderzsre, a templomot megnézni, de mindenki úgy nézett ki, mint ha szívtunk volna. Pedig csak aludtunk! Következő megállónk Fehéregyháza, ahol Petőfit látták utoljára. A berceliektől mondott egy Petőfi verset az egyik haverja Levinek, majd elmesélték Petőfi utolsó óráit. Utolsó megállónk a penzió előtt Farkaslaka volt, ahol Tamási Áron szülőházát néztük meg. Csináltuk a képet, a táblákat elvette Jusztin, és kezembe vettem az iskolás táblát. Pont jött Levi és kezébe adtam.

 - Tessék fogd, mert a ti iskolátok van rajta.

 - Dejó köszi. 

Megcsináltuk a képet, Majd elindultunk haza. Az úton felvettem maxra a csengőhangot a telón, hogy halljam, ha ír Levi. Próbáltam aludni, de Norbi belesikított a fülembe, ezért felriadtam. Írtam Levinek mi volt, de nála se volt jobb a helyzet. Egyikőnket se hagyták aludni.

Haza érve lepakoltunk, majd mentünk vacsizni. Neztem valamit kint az erőben, mert láttam egy házikót az ablakban. 

 - Te Anna! Az mi az ott?

 - Hol? Mi? - Néz szét Anna.

 - Az a házikó kint!

 - Nem látom.

 - Hajj te!

 - Háázikó mii? - nyújtja el Norbi a szavakat.

 - Ott kint nem látod?!?! - kérdezem felháborodva, mert senki nem látta azt, amit én látok.

 - Ja szerintem meg fiúk azok. - Mondja Norbi.

 - Aztaa - hitetlenkedek. Nem tudtam elhinni, hogy nem hisz nekem. Jó igaz utánna néztem őket, meg írtam is Levinek, mert nem bírta értelmezni, mit tátogok neki.