Wattpad Írói gyűjtemény!

19. A Maszk Mögött .

A Maszk Mögött 🔞

Általában nehezen megy az ébredés
most mégis egyből kipattan a szemem.

Ismerősek a falak, bútorok, de még az ágynemű is. Úgy látszik, hogy az éjszaka folyamán nem sikerült hazatalálnom. - De miért is? - töprengek magamban. - Meg is van! - Az álarcos bál viszonylag jól indult, asztalok megrakodva finomságokkal és jobbnál jobb kortyolnivalókkal.

A zene dübörgött, a fények villóztak, az emberek pedig folyamatosan áramlottak befelé. Az egyik sarokban szorongattam poharamat - nem voltam már teljesen józan -, és figyeltem a jelmezes bohócokat.

Érdekesnek találtam, hogy az ember a vicc kedvéért, milyen ruhákat és álarcokat képesek felvenni. Közéjük tartoztam én is, bár nem vittem túlzásba. Megelégedtem egy egyszerű fekete reverendával, a hozzá kötelező kolláréval.

Hogy hitelesebb legyen a dolog, még a vörös hajamat is hajlandó voltam átszínezni. Szabad kezemben pedig megállíthatatlanul morzsolgattam rózsafűzéremet.

A házigazda kérésére, mindenki arcát maszkkal kellett eltakarni, ezért egy fekete, szemet és orrot takaró puha anyagból készült darabot választottam. Talán túl egyszerűre sikeredett a jelmezem, de nem is a játék miatt voltam itt, hanem, hogy jól érezzem magam pár pohár és miegymás kíséretében.

Rengetegen bújtak szuperhősök, mesefigurák és különböző állatok bőrébe. Még egy tehén is érkezett, mindenkit félrelökdösve. A tarka anyag alól szitkozódás hallatszott ki, hogy miért pont ilyen idióta jelmezt kellett választaniuk, meg hogy megfullad, olyan meleg van.

Végül belibbent magassarkújában az est fénypontja. Hosszú, izmos lábán szakadt neccharisnya, fodros, bordó rakottszoknya, fekete csipkedíszítéssel. Felsőtestét egy szépen kidolgozott, indamintás, fényes, fekete fűző takarta.

Hosszú körmei vöröslöttek, ahogy dús ajkai is. Egyedül, ami nem illett a megjelenéséhez, az a világos, majdhogynem áttetsző bőre. Mégis annyira jól állt neki, hogy látványába beleremegtem.

Sajnos az arcát nem láttam, de biztos voltam benne, hogy egyáltalán nem lehet megvetni való. Tekintete kíváncsian pásztázta környezetét, majd féloldalas mosolyra húzta csábító ajkát és körözni kezdett a helységben.

Bárki mellett elment, az jól megnézte magának, ahogy én is tettem. Mellette, egy törpének öltözött, alacsony fiú szedte lábait, jókat mosolyogva a beszólogatókon.

Nem mentem oda hozzá, megvártam, hogy ő érjen elém. Csigalassúsággal közeledett, idegrendszeremet borzolva.

- Nem szeretne gyónni, gyermekem? - léptem elé, mire meglepődve kerekedett el ajka.

- Túl nagy az én vétkem, atyám - mosolygott rám.

- Isten gyermekeit mindig meghallgatom.

- Attól tartok, nem az ön fülének való mondandóm.

- Talán feloldozhatnám - tenyeremet derekára csúsztattam.

- Annyi a bűnöm, hogy ez lehetetlen - körmét végighúzta mellkasomon.

- Azért, én szívesen megpróbálnám.