Wattpad Írói gyűjtemény!

20. Advent a gimiben

Advent a Gimiben

Boros Beni, Jonathan Gimnázium 12/a végző tagozatos tanulója vagyok.
És van egy titkom. Amiről úgy tudtam, csak az enyém marad.
Tudjuk nagyon is jól, ember tervez, Isten végez.

Titkon, Heves Félix osztályom legsportosabb tanulójába zúgtam bele. Három éve tekintem crush-nak.
Első pillanatban magával ragadtak sötétbarna szemei, helyes arca, erős, izmos karjai és magabiztos kisugárzása. Mindenkivel kedves, de ha valaki oktalanul bántott valakit, rögtön ott termett, akár egy őrangyal.
Velem is így történt, ezért is tudom, milyen erős az én álom pasim.

Ekkor történhetett, mélyen belül éreztem, teljesen, fülig belészerettem. Minden nap azt figyeltem, mikor sétál be termünk ajtaján.
Amikor betegség miatt hiányzott, depis voltam.
Mondjuk mikor nem?
Fruzsi és Luca az, akit nagyon közeli barátnak tudok tekinteni.
Mindig együtt lógunk, szinte jóban, rosszban együtt vagyunk. A többiekkel is jó viszonyt ápolok, viszont ők sokkal inkább közelebb állnak hozzám.
Miklós és Krisztián szokták szívni a vérem, amiért nem veszek részt a fociban, tesi órán.
De tudom, csak poénkodnak.
Tudják és én is, nem vagyunk barátok a focilabdával. Inkább megyek kosarazni a lányokkal vagy futok egész órán, csak ne keljen fociznom.
Legalább már nem azért, szívóznak velem, amiért homoszexuális vagyok.

Ez nyíltan nincs kimondva részemről, Fru és Luca tudja, mert elmondtam, többiek meg úgy tudják, hogy meleg vagyok, de nem beszélünk róla.

A lényeg, szeretjük és tiszteljük egymást. Nem bántanak, nem faggatnak, nem kezelnek vírusként, ahogyan az osztály egykori tagjai.

Velük mi lett? Kérlek szépen, miután meg akartak viccből verni és videóra venni a tornateremben, ezt az osztály másik része megtudta és azonnal cselekedtek, mielőtt bármi megtörtént volna.
Bár a megszégyenítésen túlestem. Felvették videóra, ahogyan olvasztott csokit öntenek rám közben "szarevő kis csírának" is elhordtak.
Pokolian éreztem magam..
Ők nevettek. Ez után vertek volna ájulásig, ha Félix és a többiek nem törnek be a tornaterembe.
Miklós és Krisztián voltak, akik szóltak a többieknek.
Majd rohantak egy tanárt keríteni vagy rendőrt, mert ők csak azt hitték "vicces prank" videót akarnak készíteni, amiket mások is töltenek fel a netre. Nos, ez nem az volt.
Remegtem, némán sírtam, záporoztak könnyeim. Szinte azon kezdtem el gondolkodni, mikor lesz vége..
Nem a szivatásnak, hanem az életemnek. Nem bírtam!
Meg akartam halni. És abban a pillanatban, mikor teljesen lemondtam mindenről, történt meg a csoda.

Az a tizenkét osztálytársam, értem jött! Verekedni kezdtek a másik tizenkét féllel, mire megjöttek a tanárok is. Bírósági ügyként kezelték a helyzetet, ugyanis itt már emberi élet veszélyeztetésének gyanújával tartóztatták le őket.
Igazgatónk erőszakot nem tolerálva, eltanácsolta őket.
De nevüket, soha nem fogom elfelejteni. Péter, Imi, Marcell, Ákos, Liliána, Vivien, Gergő, Máté, Virág, Mercédesz, Kristóf és Zoltán. Akik azért bántottak volna, mert meleg vagyok.

Szerencsére a többiek megmentették az életem!
Ha ez nem így történt volna, ezt a sztorit újságok, híradók adták volna az emberek tudtára. Ugyanis eldobtam volna az életem, csak a fájdalmat, megaláztatást, szégyent,félelmet, rettegést soha ne érezzem többé! Továbbá, azt sem feledem, miközben sírva, remegve, összekuporogva feküdtem a padlón, Félix volt, aki felvett s kivitt a teremből, míg a többiek bent harcoltak értem.
Annyira meghatódtam, mérhetetlenül hálás voltam értük! Igazi barátokként tudtam azután tekinteni rájuk.
Ekkor éreztem igazán, az osztály része vagyok és szeretnek.
Nem egy kolonc vagyok, aki undorító, meleg, beteg és még napestig sorolhatnám, miket kellett tűrnöm. Félix érdektelenül fogadta ölelésének ellenzését, amiért tiszta merő csokoládé borított be. Akkor is magához húzott és szorosan átölelt.
Életemben nem sírtam még ennyire, kivéve szeretett nagymamám sírjánál. Azt a fájdalmat se feledem , míg élek. Nagyon szerettem Nagyit, hiányát semmi se tudja megszűntetni.