Wattpad Írói gyűjtemény!

14. Év végi búcsú .

Év Végi búcsú. 🔞

Izgatottan vártam az évvégén megszervezésre kerülő céges partit. Kellemes hangulat jellemezte minden évben, szerelmek és barátságok köttettek, arról nem beszélve, hogy az egész évben felgyülemlett feszültséget is le lehetett vezetni, hogy újult erővel vághassunk bele az új esztendőbe. Az egész éves munka gyümölcseként szervezték nekünk az egészet.

Már reggel tűkön ültem az izgalomtól. Annyit közöltek velünk, hogy valami elegáns helyre megyünk, így az öltönyös megjelenést javasolta a cég igazgatója, aki mellesleg apám barátja volt. Egészen fiatalon már részese voltam a kis cég mindennapjainak. Apa mellett ülve néztem, ahogy ő a kimutatásokat nézegeti, a bevételt és egyéb költségeket. Megtetszett, így én is könyvelőnek akartam tanulni.

Az álmom valóra vált. Apa munkahelye segített a tanulmányaim fizetésében, cserébe csak annyit kértek, hogy amint befejeztem az iskolát és persze a tapasztalatszerzés közben is náluk dolgozzam, mint apa helyettese. Apa és Rob bácsi együtt indították be a céget. Nekem meg mi sem volt könnyebb, mint beszállni apa könyvelőirodájába, aki leszerződött Rob cégével.

A munkám során sokat fejlesztettem magam. Élveztem a könyvelést is, de ahogy a papíros rendszert felváltotta a számítógépes, sok évnyi adatot kellett átvinnem, ami meghaladta a képességeim. Ekkor ismertem meg jobban Rob fiát. Kevin magas, jóképű, fiú volt. Velem egykorú, így nem jelentett gondot a kommunikáció sem. Ekkor még nem értettem igazán, hogy miért mondták rá, hogy kétkapus játékos, de nem is érdekelt. Jól éreztem magam vele, sokat segített a begépelésben, a táblázatkezelő szoftverrel. Hamar barátok lettünk.

A jó viszony ellenére, mindig volt benne valami. Szomorúan nézett rám, amit nem tudtam hova tenni. Akárhányszor szóba jött a pasim, akit még az egyetemen ismertem meg, ő szó nélkül lépett le. Az évvégi bulira, azonban egyedül mentem, szingliként. Kevin boldognak látszott.

Nagy vörösszőnyeg vezetett be a hatalmas bálterembe, ahol az egészet tartották. Valóban Pazar volt az egész. A hófehér márvánnyal kirakott pult, a parketta, az aranyszegéllyel díszített oszlopok. Kezdtem magam valami nemesnek érezni, ki a barokk korban élt.

Kevin ragyogó szemekkel nézett ám, ahogy közeledett felém. Mosolya fehér volt, az öltöny, amit viselt remekül állt rajta. Ott feszült rajta, ahol kellett és ott volt bő, ahol nem volt mit nézni. Két poharat tartott a kezében. Felém nyújtotta az egyiket, amit vonakodva fogadtam el. Nem szerettem soha a pezsgő ízét, nekem túl keserű volt és bőven elég volt, hogy éjfélkor kibírjam.

-        Igyunk erre az évre. A veszteségekre és a találkozásokra. – hangja lágyan csengett, tekintetében ott égett a vágy. – Emeljük a poharunkat az új esztendőre foganatosított terveinkre.

-        Neked mi a terved? – kérdeztem meg tőle, közel hajolva a füléhez. – Nekem az, hogy felszedek egy pasit, aki minden este alattam nyög.

-        Én azt, hogy én leszek a srác alattad. – mosolyodott el és emelte ajkaihoz a poharat. – Évek óta akarlak.

Egy kortyot ittam a pezsgőből, mielőtt az ajtóra néztem volna. Apa és Rob szélesen mosolyogva léptek be és mikor kiszúrtak minket, felénk biccentettek. Oda nem jöttek hozzánk, nem volt alkalmuk, mert a polgármester felesége lefoglalta őket. Figyeltem, ahogy nem egy embernek mutatja be őket. 

Azt hittem kicsúszik alólam a talaj, mikor megláttam Tomot, az exemet. A mellette álló srácot ismertem. Én mutattam be őket egymásnak az előző évi szilveszteri partin. Akkor még nem gondoltam, hogy vele csal majd meg. Kedvesen mosolyogtak ránk és közeledtek felénk.