Felkeltem , körül néztem azt sem tudtam , hogy hol vagyok. Soha sem voltam még itt , egy nagy tisztáson voltam körülöttem csak fák , köd volt alig láttam az orromig sem láttam , a távolba megláttam valamit vagy valakit , már messziről is magasnak tűnt. Nem tudtam ki lehet az , lassan jött felém , bő fekete ruhába volt , már pár méterre volt tőlem mikor megláttam , hogy ki is az , elakartam futni tőle, de nemtudtam , amikor megpróbáltam volna mindig ugyanoda lyukadtam ki. A harmadik próbálkozásomra már feladtam , ő szépen lassan jött felém. Mosolygott , de nem az , az ördögi mosoly , biztonságot nyujtó érzés. Soha sem éreztem ilyen érzest , odajött hozzám. Lágyan megfogta a kezem , nem ellenkeztem éreztem , hogy a szívemet elönti valami fura érzés , nem rossz de szoktlan ránéztem Tomra , ő bíztatóan rám mosolygott és bevezetett az erdőbe , egy ösvényen át. Egy koncerten lyukadtunk ki , egyikünk sem szólt semmit. A csöndet ő törte meg.
- Emlékszel? Mikor elsőnek láttál minket fellépni , nagyon büszke voltál. Akkor láttalak elsőnek , még éltek a szüleitek.
- Emlékszem , már nagyon halványan de igen , az volt az életem addigi legjobb estéje.
- Nekem az volt az életem addigi legszebb és legemlékezetesebb estéje.
- Miért?
- Mert akkor ismertem meg azt az mebrt akiért ölni is képes lennék , de fáj , hogy nem mondhatom meg neki.
- Nagyon sajnálom hogy így érzel az illető iránt. Mondd meg neki , ha eddig titkoltad megérdemli a , hogy elmond az igazat.- Tom felém fordult és a szemembe nézett.
- Camilla szeretlek!
Abban a pilllanatban kinyitottam a szemem....
-
