*kinyitottam a szemem*
Felkeltem , lassan elindultam a lépcsőn , a hajam az úgy égnek állt , mintha most szabadultam volna a börtönből. Mikor öntöttem magamnak egy pohár vizet , hátam mögül megszólal egy hang.
-Jó reggelt! - mondta kedvesen Bill. - Én úgy megijedtem , hogy majdnem magamra öntöttem a vizet. Aztán hátra fordultam Billhez.
- Te meg mit keresel itt? - teszem fel a kérdést kómásan.
- Georg-hoz jöttem , de ő még nagyban alszik. Amúgy te mit csináltál itt éjszaka Tommal. - kérdezi tőlem Bill , amire elakad a szavam.
- Hogy érted ezt? - kérdeztem kigübedt szemmel.
- Láttam , hogy mit is csináltatok éjszaka a konyhában. - Azzal a lendülettel megfogtam Bill karját közelebb rántottam , és odasúgtam:
- Erről nem beszélsz senkinek ! - Mondtam idegesen , de egybe össze is voltam zavarodva.
*Pár órával késöbb*
*kopp , kopp*
- Gyereee.- mondtam , mire bejött Georg a szobámba.
- Nem akarok zavarni a lányos pletykálásotokba , csak szólni akartam , hogy ma este a Kaulitz családdal van vacsoránk.
- De nemár , engem utálnak a szülők. Amióta anyáék meghaltak azóta soha egy jó szót sem szóltak hozzám.
- Camilla nem akarok veled rossz szülőt játszani , de ma muszáj eljönnöd , a Kaulitz szülőknek van egy bejeletésük. Ha nem jössz el akkor elveszem a telefonodat.
- De miért kell ezt?! - mondtam nagyon dühösen , de végül belementem.
Beesteledett , nagy levegőt vettem , és elindultam a lépcsőn. Amikor leértem , egy nagy , hosszú asztal fogadott , ami tele volt étellel , desszertekkel , és mindenféle finomságokkal. Nem hittem a szememnek , de nagyon örültem , hogy nem a bátyám féle kosztot kell ennem.
Lementem , már mindenki ott volt , már csak rám vártak. Leültem , és elkezdtem enni. Minenki nagyon kínos csöndeben evett , csak az én halk csámcsogásom hallatszott , amit Andrea , a Kaukitz ikrek anyukája szóvá is tett:
- Camilla , nem akarok beleszólni az evésedbe , de téged az anyukád nem tanított meg enni rendesen?
- ELNÉZÉST ANDREA , MIÉRT SZÓLSZ BELE , HOGY HOGYAN ÉTKEZEK?
- Camilla drágám én nem akarok beleszólni , csak nemértem , hogy nem tanítottak meg rendesen enni a szüleid? - mondta félig kuncogva.
- MEG HOGY LEHETSZ ENNYIRE TISZTELETLEN , ÉS ÉRZÉKETLEN? A SZÜLEIM MEGHALTAK ÉS NEKED MÉG VAN POFÁD SZIDNI ŐKET? - MONDTAM FÉLIG SÍRVA.
- ELEGEM VAN AZ EGÉSZ HÜLYE VACSORÁBÓL. - kifutottam a házból a szakadó esőbe.
De az volt az életem addigi legmeghatározóbb estéje.......
