The Real Enemy

11. Fejezet.

Hunter

Bella lakásának ajtaja előtt állva, még elbizonytalanodtam, hogy jó döntést hoztam e, amikor idejöttem. De amint meghallottam Bella hangját, hogy egy masik férfi nevét kérdezi, mintha azt a személyt várná, elöntött a féltékenység, s ezzel egyaránt rengeteg érzelmi emlékem is visszajött. Nagyon sok cselekmény még mindig nincs meg, de a Bella iránt érzett érzéseim megvannak.
Nekem egyenlőre ez pont elég, hogy vissza szerezzem őt.
Az elmúlt hetekben eléggé sok lánnyal keveredtem össze, de az igazságot megvallva mindig hiányzott valami. Most végre újra megtaláltam ezt az érzést. Bellával újra szeretkezni mesés volt.
- Jó reggelt Bell! - köszöntöttem reggel. Karjaim között, mellkasomon pihentetve fejét ébredezett. Szorosabban magamhoz öleltem, remélve, ezzel tudom érzékeltetni számára, hogy mennyire nem akarom őt elengedni.
- Nemlehetne, hogy ma ne menj be dolgozni ?- kérdeztem, miközben homlokára adtam egy hosszúra nyúló puszit.
- Joreggelt Hunter! - köszönt vissza édes hangon. - Semmiképp nem tudom kihagyni a mai napot sajnos, Ügyfelekkel van le egyeztetve időpontom. Apropó, Hány óra van ? - kiáltott fel, amikor már igazán magához tért.
- Fél kilenc ! - néztem rá az órámra.
- Mennyi? Jesszus, elkéstem. Miért nem keltették fel hamarabb ? Mit fognak szólni bent ? - pattant ki a az ágyból, s rohant a fürdőszoba irányába készülni.
Hallottam, hogy megnyitotta a zuhanycsapot, így gondoltam, csatlakozom mellé, hátha rá tudom venni, hogy maradjon velem itthon, ha már úgyis elkésett.
Kiszálltam az ágyból, megindultam én is a fürdő irányába amikor csengettek.
Magamra kaptam boxerem, hogy megnézzem ki az.
Elfordítottam a zárat, kinyitottam az ajtót, amikor láttam, hogy egy öltönyös pasi áll ott. Azonnal tudtam, hogy ő lehet a munkatársa Bellának, hisz késésben van, mivel egy lépcsőházban laknak, gondolom dolgozni is együtt járnak.
- Hello, segíthetek ? - kérdeztem lekezelően.
- Hello Hunter, Etan vagyok, Bella munkatársa. Nem emlékszel rám? - tette fel a kérdést.
- Ne haragudj, de nem igazán. - válaszoltam egyszerűen.
- egy évfolyamra jártunk az egyetemen.
- Igen igen, valami rémlik. - mondtam.
- Bella bent van ? Együtt szoktunk reggelente dolgozni menni, de késett ma reggel, így gondoltam megnézem jól van e. - magyarázta.
- A legjobban van, épp zuhanyzik, de szólok neki mindenképp, hogy kerested.
Ekkor viszont már nyílt is a fürdőszoba ajtaja, és kilépett Bella, egy száll törölközőben, amely igaz teste köré volt tekerve, de nem igazán őrültem, hogy más is így látja.
- Ó, Hello Etan. Picit elaludtam, de menj nyugodtan, te ne késs el miattam, sietek majd be az irodába. - jelezte Etannek Bella.
- Nagyon lefáradt az éjszaka, kevés időt hagytam neki aludni, azért aludtunk el. - szólaltam meg Etanre nézve.
- Az irodában találkozunk Bella! - köszönt el a srác, mintha engem meg sem hallott volna.
Becsuktam az ajtót, és oda siettem Bellához, hátha még el kaphatok mielőtt felöltözik, hamár a közös zuhany kimaradt.
- Jesszus Hunter, te mennyire gyerekes vagy! - szólt hozzám Bella. - Minek kellett neki ilyeneket mondani? - kérdezte felháborodva.
- Semmi rosszat nem mondtam, csak tudattam az elalvásod okát. - Válaszoltam mosolyogva, s közben közelebb léptem hozzá, hogy megöleljem.
- Jah, persze! - mosolygott vissza Bell.
- Szeretném, ha ma elintéznéd, hogy holnap szabad légy! Ha már itt vagyok, kérlek töltsd velem azt az időt! - kértem.
- Megpróbálom. Úgy is van mit átbeszélnünk. - válaszolta elkomolyodva.
Mivel tudtam, hogy utál elkésni, így nem feszegettem tovább a témát, tudtam, lesz még időnk megbeszélni mindent.
- Ha neked is megfelel akkor ebédeljünk együtt. Majd hívlak, amikor lesz egy kis időm kiszakadni enni. - Hadarta el Bella, miközben már szinte teljesen el is készült.
- Rendben addig itt várok rád ! - Mondtam még nagyobb vigyorral az arcomon.
- Gyönyörű vagy Bell! - jegyeztem meg, mielőtt kilépett az ajtón.