The Real Enemy

12. Fejezet.

Bella

Rohantam az irodába, mivel már így is, több mint fél órát késtem, nem szerettem volna, még később beérni.
Szerencsémre, Mr. Westwood, nem tartózkodott bent, így elkerültem egy kellemetlen fejmosást, mivel a főnököm, minimálisan sem tűri a pontatlanságot.
Leültem asztalomhoz, de még el sem tudtam kezdeni dolgozni, amikor, már ott állt mellettem Etan.
- Kávészünet ? - kérdezte rejtélyesen.
- Már most ? Nem is dolgoztam még semmit! - jelentettem ki.
- Nyugi majd én magamra vállalom ha baj lesz. De végülis, csak megengedett egy kávészünet.- viccelődött.
Kimentünk Etannel a közelben lévő kávézóba, amelynek a teraszán foglaltunk helyet.
- Látom jól sikerült a tegnap estéd. - jegyezte meg Etan mosolyogva, amikor ásítottam egyet.
- ööhmm, igen. - Pirultam el picit miközben válaszoltam. El mosolyogtam magam, amikor vissza gondoltam a tegnap estére.
- Az igazat megvallva, fogalmam sincs, hogy minek van itt Hunter. Vagy, hogy miért jött el most utánam. - válaszoltam bővebben kérdésére.
- Az biztos, hogy reggel, amikor kopogtattam nálad, eléggé be feszült amikor meglátott engem Hunter. - mondta Etan, miközben ő is átvette a pincértől espresso kávéját.
- Sajnos teljesen összezavar ezzel a viselkedésével. - magyaráztam.
- Valójában azért hívtalak ki beszélgetni, mivel kaptunk egy kivételesen jó munka ajánlatot a nagybátyámtól, amelyre szeretné, ha mind a ketten elmennénk. Mégpedig Mexikóba. Szerdán lesz az indulás, azaz holnapután.
Körülbelül 4-5 napot kellene ott tartózkodnunk. De gondoltam megkérdezték téged is, mielőtt válaszolunk, így, hogy képbe került Hunter. - mindta Etan, - De folytatta is tovább. - Személy szerint, én örülnék, ha el tudnánk menni, ez üzletileg és szakmai szempontból is nagy előre lépés lenne. - fejezte be végül.
- Uh, ez most teljesen meglepett. - válaszoltam neki. De persze az agyam, nagyon örült a lehetőségnek. Majd ki ugrottam a bőrömből. - kérhetek estig egy kis gondolkodási időt? Munka után szeretnénk Hunterrel leülni és át beszélni sokmindent, így este már fogok tudni választ adni. Mondtam Etennek, miközben kortyoltam kávémat.
- Ha lehet egy javaslatom, vagy legalábbis megjegyzésem, akkor az az lenne, hogy fontold meg alaposan döntésed, hisz ez egy nagy lehetőség, nem mellesleg én is örülnek ha veled közösen csinálnám végig ezt a projektet. Jól együtt tudunk dolgozni. - fejezte be.
- Ebben igazad van, és igencsak csábító az ajánlat. - válaszoltam vissza azonnal, kicsit csipkelődve.
- Na ez a beszéd. Menjünk el Mexikóba, 5 nap alatt csak el tudod dönteni kell e neked az az ember. - vágta rá kaján vigyorral.
- Na de most menj haza Hunterhez. Elvégre csak hozzád repült. Majd én tartom a frontot, egyedül is megoldom a találkozókat. De cserébe remélem pozitívan döntesz Mexikóval kapcsolatban. - mondta miközben kacsintott egyet.
- Jesszus, Etan, nemtudok elég hálás lenni. Te túl jó vagy társnak. - válaszoltam miközben felálltunk székeinkből, majd egy bolond ötlettel vezérelve, hirtelen megöleltem.
Eten vissza ölelt, amely érthetetlen és megmagyarázhatatlan módon, de kellemes érzés volt számomra.
Gyorsan hátrébb is léptem pár lépést, hogy növeljem a távolságot közöttünk.
- Később jelentkezem. - mondtam köszönésként.
- Izgatottan várom. - válaszolta mélyen a szemembe nézve.
Pár perccel később már lakásomon is voltam, ahol Hunter épp a knapemon filmezett.
Leültem mellé, és elmeséltem, neki hogyan is lehetséges, az, hogy már itthon vagyok.
- Szeretném ha tudnád mielőtt bármit is mondanál, Hogy kaptam egy ajánlatot a főnökömtől. Mexikóba kell utazni, mégpedig holnap után lenne az indulás.
- Értem.- válaszolt, majd mély levegőt vett, látszott rajta, hogy össze kell szednie minden gondolatát miközben picit le is nyugtatja magát.
- Viszont akkor, mielőtt barmit is mondanál, hallgass meg ! - kérlelt.
- Az elmúlt időszakban napról napra kellett rá jönnöm,hogy mennyi csodás érzelmek és emlékek kötnek minket össze. Arra szeretnélek kérni, hogy gyere vissza hozzám, és próbáljuk meg együtt. Borzalmas lenne a gondolat ha nélküled kellene haza mennem. - mondta, miközben szavait hallgatva szívemet töltötte a boldogság.
- Szóval akkor térjünk vissza Mexikóra. Mit is lehet még tudni erről az útról ? - érdeklődött, de tudtam mire akar kilyukadni.
- Etannel ketten mennénk Mexikóba. Kizárólag munka ügyben. - válaszoltam tömören.
- Szó sem lehet róla ! - válaszolta tömören.
- óh, meg még mit nem. - borította el az agyamat a méreg.
- Tudod mit?! Nem csak neked jár, hogy szabad ember legyél, miközben a masik ember pedig meghal a lelki fájdalmától, nem tudod elképzelni, mit éltem át ebben az időszakban miattad. Ha haza is megyek, és újra feladok itt mindent, csak akkor ha beleegyezel, hogy ha most elmegyek Mexikóba, nem fogsz utánam jönni, vagy bármi hülyeséget csinálni. - vágtam hozzá a szavakat. Büszke voltam magamra, hogy végre kiálltam magamért, és nem hagytam, hogy csak a szívem diktáljon.
Hunter egy mozdulattal az ölébe ültetett,derekamat szorosan át karolta.
- Egyet tudnod kell Bella! Te csak az enyém vagy, nem fogom hagyni, hogy az a hülyegyerek kivesse a hálóját rád. Természetesen ha te menni szeretnél, menj. Nem fogok tudni mit csinálni ez ellen, de ha kikezd veled az a kis köcsög, velem gyűlik meg a baja. - magyarázott teljes komolysággal Hunter.