The Real Enemy

17. Fejezet

                                     Bella

  Mondhatnám, hogy igazán jól pihentem, és sikerült teljesen ráhangolódnom a mai tárgyalásra, de akkor hazudnék.
Miután, szedtünk magunknak reggelit, elfoglaltuk helyünket az egyik asztalnál, ezzel egyidejűleg megkaptuk a kávénkat is a pincértől.
  - Valami gond van? - érdeklődött Etan miközben az arcomat kémlelte.
  - Minden rendben, csak nem tudtam rendesen kipihenni magam, plusz egy kicsit feszült vagyok a tárgyalás miatt is. - válaszoltam, de nem felfedve a teljes valóságot. Az igazsághoz hozzá tartozik az is, hogy Hunter tegnap esti üzenete rendesen szíven ütött, de közben egyre jobban élvezem Etan társaságát. Szürreális ez a kettős érzés.
  - Ne izgulj, szuper páros vagyunk! - egy laza mosoly kíséretében válaszolt, majd rám kacsintott. Ezt imádtam Etanben, mindig ki tud zökkenteni a rossz pillanataimból.
Lassan, komótosan reggeliztünk, hisz bőven volt időnk az indulásig. Néha teljesen elvarázsol ez a pasi. Olyan karizmatikus személyisége van, amely rabul ejti az embert, a sármjáról nem is beszélve.
Étkezőből szobánkba vettük az irányt, hogy mindketten átöltözzünk a tárgyalásra. Ismét liftbe szálltunk, ahol Etan valami ördögi késztetést érez arra, hogy minden egyes alkalommal szemeivel végigmérjen.
Minden alkalommal, egyre lassabban. Zavaromban magam elé fontam kezeimet, minimálisan elfordultam. Éreztem, arcomon a pírt, amely lángba borította még a hajam szálait is, de természetesen Etan csak még magabiztosabban vigyorgott, hogy sikerült zavarba hoznia.
-Ooh, jesszus végre. - Mondtam ki a szavakat hangosan amint megállt a lift. Az ajtó kinyílt, én pedig azonnal megindultam hotelszobám irányába. Hallottam hátam mögül Etan kacagását. Jelek szerint ő jól mulat rajtam.
- Ne rohanj már ennyire Csipkerózsika. - szólt utánam viccesen Etan. - Csak próbáltam oldani a benned lévő feszültséget.
- Hát, úgy látszik nem sikerült. - válaszoltam azonnal meggondolatlanul.
- Tudok esetleg más lehetőséget is a levezetésére. - vágta rá, majd kezével finoman rá csapott a fenekemre. - De nyilván téged nem érdekelnek az ilyen lehetőségek. - húzta az agyam.
- Mindig minden lehetőséget meghallgatok. Csak nem mindegyiket éri meg kipróbálni. - vágtam vissza azonnal.
Nem adtam lehetőséget a válaszadásra, nyitottam szobám ajtaját, sietve becsaptam magam mögött.
Arcomat tenyerembe temetve pörgettem végig újra az imént történt párbeszédet Etannel.
Üzenetet kaptam, s első gondolatom azonnal Hunter volt. Azonban Etantől jött az üzenet.

"Garantálni tudom, ezt a
lehetőséget megéri kihasználni. "

Ismét lángol az arcom üzenetét olvasva.

" Hmm, nem is tudom, amiről
ennyire bizonygatják mennyire
megéri...mindig kiderül, hogy
nem egy nagy durranás.... "

Húztam az agyát, ezzel bele mentem a kis játékába.

"Tapasztalataidból kiindulva
mondod ezt, de ezek szerint
nem sikerült soha levezetned
a stresszt...mármint rendesen. "

Nem feszegetem tovább a dolgokat, szerencse,hogy ezt nem hallotta Hunter, mivel burkoltan lebénázta Huntert, amely nem érdekel, hisz én tudom milyen vele lenni, és nincs értelme bizonygatni Hunter tudását.

" Jobb ha elmegy készülni, nem
érünk rá ilyen kis aprósságokkal
foglalkozni indulás előtt. "

" Adok én neked olyan kis apróságot."

Vágott vissza azonnal. Tudtam ezzel még jobban felhúzom az agyát.
Elkezdtem gyorsan készülődni, a hajamat begöndörítettem, homok színű elegáns bő szárú nadrágot vettem fel, derekán egy övvel, majd belebújtam egy fehér ingbe, amelyet derekamnál betűrtem a nadrágomba.
Zakót nem vettem fel olyan meleg és párás idő van Mexicóban.
Belebújtam a magassarkú cipőmbe, magamhoz vettem laptop táskámat, de mielőtt kiléptem szobám ajtaján írni akartam egy üzenetet Etannek, jelezvén, hogy részemről indulhatunk, de addigra már ott is állt előttem.
- Te mindig ilyen gyors vagy ? - folytattam a viccelődést, de ezen már ön is mosolyogtam.
- Igazán humoros valaki. - válaszolt, majd a liftbe beszállva elém lépett, jobb kezét fejem mellett meg támasztotta a lift falán, s egészen közel hajolt arcomhoz. Szemeivel mélyen a szemembe nézett.
- Mondom én, hogy sok a rossz tapasztalat. - vigyorgott elégedetten, - de jobban jársz ha nem húzgálod a macska bajszát Bella.
Megérkezett a lift a Hallba. Elkezdett kinyílni az ajtaja, így kaptam az alkalmon.
- Hát, ha nincs mit húzgálni a macskán csak a bajszát.... - Befejezve mondatom pedig keze alatt át bújva kiszálltam a liftből magára hagyva. Azonnal megpördült és utánam sétált.
Bérelt autónkhoz kezdtem sétálni, viszont hamar utolért Etan. Rám nézett, miközben szélesen vigyorgott megcsóválta a fejét. Tudtam ezt még vissza kapom tőle.
Kinyitotta nekem az ajtót, ezután megkerülte az autót és beült a vezető ülésbe.
- Utolsó mondatodra csak a tárgyalás után leszek hajlandó reagálni, kell a tiszta gondolkodás. - Mondta az autóban, miközben elindultunk a megadott címre.