Akatsuki x pszichopata squad: A szökött ninják

5. Az álmodás

Namida pov:

Az ötödik shinobi háborúba vagyok most kezdődött és az Akatsuki támadta meg Konohát mindenki teljes erővel harcol én is de máshogy volt Haru, Mei és én is máshogy néztem ki Akatsukis ruhában vagyunk de Akane és Ziki Konohával vannak aminél teljesen össze zavarodtam. Még csak körülbelül egy órája ment a csata de Harunak meg az Akatsuki tag már szinte az összes meghalt már vagy megsebesült de Harunak halálos sebe van amit Mei próbál gyógyítani én meg fedezem őket. Aktiváltam a mangekyount és minden ellenséget aki velem szembe volt genjutsuba ejtettem.

-Minden oké?- kérdeztem miközben újra jönnek az ellenségek.

-Nem én ezt nem tudom meg gyógyítani nekem csak az alapok vannak meg.- mondta a könnyeivel küszködve.

-Menj alrébb.- mondta Akane aki az ellenségünk de mégis segít mert nagyon sokáig voltunk barátok gondolom én ezért.

-Oké.- mondta Mei de már kezdett vörösödni a szeme ahogy próbálja vissza tartani a sírást.

-Na most nagyon figyeljetek ez már én se tudom meg gyógyítani és kevés a chakrám is de ha valaki ad akkor meg tudom csinálni az élet át adós jutsut.- mondta teljes nyugodtsággal.

-Jó akkor én.- mondtam majd egy kicsit be könnyezett a szemem. Ezek szerint meghalt majd még jobban be könnyeztem.

-Tedd rá a kezed az enyémre és a chakrád irányísdt a kezedbe.- mondta és csináltam azt amit mondott.

Szépen lassan elkezdtük a jutsut. Mei teljes sokkban próbálta vissza fogni a könnyeit és közben harcolt az ellenséggel.

-Sikerült? Mond hogy igen.- mondtam majdnem szinkronban Meivel.

Majd szépen lassan elájult Akane Haru meg kezd ébredezni.

-Úristen sikerült.- mondta Mei.

-Mi történt? Miért van mellettem ájulva Akane ha ő az ellenségünk.- értetlenkedett Haru bár meg értem hogy miért. De miközben próbált felülni nem sikerült.

-Hé még nem szabad.- szóltam rá miközben egy kicsit még könnyeztem. -Most egyenlőre hagyjuk ezeket a kérdéseket inkább jobb lenne visszavonulni.

-Nem fogunk visszavonulni ha már idáig eljutottunk. Velem nem kell törődni amennyi erőm maradt azzal fogok harcolni és kész. Eljöttünk ide a terv nagyjából az egész sikerült. Együtt maradtunk hárman, az Akatsuki és még páran Konohából így lettünk az új nagy Akatsuki úgy hogy ne sírjatok folytassuk a harcot!- mondta teljes elszántsággal Haru amitől azt éreztem hogy a bátorság, az erő átjárja a testem és egyből kezdtem volna harcolni ha nem érkezett volna meg a drága Orochimaru.

-Mit akarsz te?- kérdezte Haru miután sikerült nagy nehezen felállnia.

-Én ugyan semmit csak kell Namida.-mondta ki a nevemet majd elkezdett felém vészesen gyorsan jönni de elém állt Haru és Mei.

-Te menj mi feltartóztatjuk Orochimarut!- mondta Mei.

-Fuss már Namida miattunk ne aggódj csak menj már nem tudom mit akar tőled de megvédünk és kész úgy hogy kurva gyorsan takarodj.- mondta Haru majd elkezdtek harcolni. Én elkezdtem futni amilyen gyorsan csak tudtam de követtek éreztem az erős chakráját tudtam hogy ez a chakra Kabuto-é.

-Mit keresel itt Kabuto?!- ordítottam mert nem tudtam hogy hol van.

-Na hát észrevettél pedig azt hittem nem fogsz.-mondta Kabuto majd éreztem hogy átölel Haru chakrája ami azt sugallja hogy "vesztettünk" és én is küldtem egy kisebb chakrát. Kabutoval nem törődve kezdem vissza fele rohanni majd mikor oda értem egy olyan látvány fogadott amit soha nem akartam látni Harunak az egyik karja le volt vágva és egy átok billog diszelgett a nyakán de még állt és Meit próbálta védeni aki már a földön vérben fekve ájultan van egyből ideges lettem és neki rontottam Orochimarunak aki már elég le harcoltan nézett ki Haruék jó munkát végeztek gondolom már alig van chakrája de mindegy most arra kellett koncentrálnom hogy megdögöljön az a rohadék.

-Ha eljöttök velem hozhatod Harut meg és akkor nem kell harcolnunk és meg mentem az életét Harunak.- mondta a fáradt hangján Orochimaru de mikor azt mondta hogy "megmentem Haru életét" lesokkoltam majd gyorsan hátra fordultam Haru összeesett oda mentem hozzá de már alig voltak nyitva a szemei a fejét az ölembe tettem és sírva fakadtam már alig láttam a könnyeimtől de azt észre vettem hogy elmosolyodik és megfogja az épp kézével az arcom amit megfogtam és mégjobban sírva fakadtam.

-Tudsz rajta segíteni?- kérdeztem Orochimarutól mire ő csak bólintott.

-De akkor tudod mi az ára ugye?- kérdezett vissza.

-Igen csak segíts rajta - mondtam szipogva mire ide jött majd egy pillanat allatt meggyógyította még karját is sikerült de Meit már nem lehetett megmenteni de Harut igen és ennek nagyon örültem neki de ég nem kelt fel gondolom elájult úgy hogy Harut felkaptam a hátamra és elkezdtem követni Orochimarut és Kabutot majd megérkeztünk a rejtekhelyre és minden hol emberek voltak gondolom mind kísérleti alany vagy valami ilyesmi és szembe találkoztam egy ismerős tekintettel pontosabban Sasukéval aki csatlakozott hozzánk.

-Mit kerestek itt?- kérdezte Sasuke a fagyos tekintetével Haru közben már felkelt csak nem tud járni de még az átok billog még mindig ott volt és ő válaszólt helyettem és gondolom Sasuke is észre vett. -Minek csináltad?- kérdezte idegesen Sasuke Orochimarutól.

-Csak így tudtam ide hívni Namidát- válaszólt unott hangon.

-De miért kellett Harut is nem lett volna elég Namit- mondta még mindig idegesen Sasuke.

-Nélküle nem jövök el meg amúgy is téged miért érdekel?- kérdeztem Sasukétól. Aki csak tch-zott eggyet és elment na jólvan akkor.

-Sasukéval vigyázz mostanában elég harapós kedvében van.- mondta Orochimaru majd bevezetett egy szobába ami gondolom a miénk lefektettem Harut az ágyba és betakartam majd én is befeküdtem mellé majd elnyomott az álom.