~Tiltott Gyümölcs~ / Kerkez Milos ff/ ⚽BEFEJEZETT

~Harmadik~

A meccs elkezdődött. Nálunk volt a labda, Sallai elrúgta. Szoboszlai elkapta, majd passzolta , Varga pedig lefejelte. 

Jó, ezt inkább nem közvetítem, mert a végén még Hanga is bealudna rajta:) A lényeg, hogy az első fél időben a svájciak álltak nyerésre, mert most a magyarok szabad minősítést tudtak szerezni. Kicsit szét voltak szórva, és nem mentek úgy a védések, és a passzok, ahogy én megismertem és megszerettem a csapatot. Nem is értem. Jó, a pakliban igazából az is benne van, hogy a svájci csapat egy iszony erős gang, szóval elhiszem, hogy a magyarok kicsit be voltak ijedve. Ameddig szünet volt, addig felhívtam anyát, hogy minden rendben van, és nehogy elkezdjen pánikolni, hogy az ő kicsi lánya más országban van. Két hónap, és tizenkilenc vagyok, szóval remélem anya nem fog értem egy egész katonai sereget küldeni, hogy ellenőrizzék, minden ok. 

-Szerintetek mennyi lesz az állás? - fordultam körbe a barátaimhoz.

-Szertem 1-2 , a svájciak javára- állapította meg Hanga, gyorsan is van, hogy mik az erőviszonyok a két csapatnál.

-Hm....svájci győzelem. Látjátok, hogy mennyire szét van esve a csapat! Svájc pedig egy kurva erős csapat! - győzködött minket Viki.

-Én akkor is a magyaroknak adom. Ki tudja, lehet, hogy megfordul a kocka. És a magyarok nem szeretnek veszteni- mondtam erősen, mert én tényleg szerettem volna, ha nyer a mi csapatunk. 

Fél idő után, aztán a csapatok újra felmentek a pályára. Most az ellenfélnél volt a labda, és Duah kezdte a rúgást. Viszont nem volt elég szemfüles, ezért Nagy elvette előle a labdát, és lepasszolta Kerkeznek ( <3), aki annyira belerúgott, hogy pontosan mellettem pattant le, a lelátón. Gyorsan felvettem, és az ölembe helyeztem, nehogy más elvegye előlem. A pályára néztem, ahol már egy másik labdával ment a játék. Elkaptam Milos pillantását, aki mosolyogva megrázta a fejét, majd folytatta a meccset. 

-Ember, nálad van labda!!!!!! - sikítozott mellettem Viki boldogan. 

-Ez a kötött, eskü. Ha valaki kéri, nehogy odamerd adni! - figyelmeztetett szórakozottan Hanga.

-Nem is tervezem, nem is tervezem- az arcomról nem lehetett letörölni a vigyort. 

  A meccset végül a SVÁJCIAK nyerték meg 3-1 re. De minimum Varga befejelt egy gólt! Az is valami. Lementünk oda, ahol összeütköztem Milossal, gondolva, hogy arra majd ki jönni. Negyven percet vártunk rájuk, csak mert szerettünk volna képeket. De tényleg. hát vártunk, és vártunk.

-Szerintem soha az életben nem fognak ki jönni- közölte Hanga.

-Most miért vagy ilyen türelmetlen? - röhögtem. -Ki kell vesézni a meccset.

-A vesztésen mi kivesézni való van?

-Taktikák, cselek, hogy lehetett ennyire szerencsétlenek...- sorolta Viki szórakozottan Marco Rossi, az edzőnek a monológjait.

-Szegények. Majd Németország ellen nyernek! - biztattam.

-Biztos. A magyarok erősek!!!! RIA, RIA, HUNGÁRIA! -ordibált esze-veszetten Hanga, mint aki megőrült, és az élet végéig szurkolni akarnak. 

-SZURKOLÓ CSAJOK!!! - ordította el magát hirtelen valaki, mire megpördültünk a tengelyünk körül. Naná, hogy Schäfer András volt az. Unottan megforgattam a szememet. 

-Miért, olyan hihetetlen, hogy vannak lány szurkolók? - döntöttem kicsit oldalra a fejemet, mindig vigyorogtam.

-Persze, ez nem kérdés. - felelte Szalai. - Már csak az a kérdés, hogy nekünk szurkoltatok -e.

-Nem, hallod, a svájciaknak drukkoltunk, ezért vagyunk a magyaros mezbe- röhögött Viki. - Kaphatunk képet? 

-Hát hogyne- húzta ki magát Varga. - Kiről?

-Az egész csapatról- vigyorodott el Hanga. Aztán egyesével.

-Ez kemény menet lesz- dörzsölte össze a kezét Szoboszlai. -Skacok, mű mosolyt fel, aztán csízzzzzz! - kiáltotta. Beálltunk egy pózba, de még egy másik szurkolót meg kellett kérni, hogy lőjön rólunk egy képet, mert nem tudtuk volna máshogy megoldani. Belefértünk, kezemben a labda. Miután végeztünk a csoportképpel, ellőttünk egy képet mindenki telefonjával, mert hát az emlék az emlék. Már csak egy emberrel kellett fényképeznem....

-Kaphatok egy képet én is? - érdeklődtem zavartan Milostól. 

-Persze-odott el, majd közelebb hajolt, és elkészült életem képe. Ez lesz a hátterem. -Látom nálad van a labda- vigyorgott.

-Naná! Hülye lettem volna másnak odaadni- mondtam büszkén. 

-Ahogy ellátom, komoly fan vagy. Aláírjam neked? 

-Megtennéd? - csillant fel a szemem a boldogságtól.

-Persze, kicsi lány, persze- bólintott. -Van egy filced?

-Több is-kotortam a táskában, majd elővettem egy alkoholos filcet, amivel nem olyan régen fel lett írva szív a zászlóra. -Tessék!

-Köszi- mondta, majd a kezébe vette a lasztit, és rákanyarította az aláírását. -A többiektől is kérsz.....?

-Igen!! Nagyon köszi! - mondtam teljesen őszinte boldogsággal. Nem mindenkivel fordul elő az ilyen. 

-Ugyan már. Nincs mit.

Sziasztok! Itt a legújabb rész! Remélem tetszik, és esemény dúsabb lett💗💖Ha tetszik, nyomj egy szavazatot, és kommentelj, mert sokat jelentene, oszd meg barátaiddal és ismerőseiddel, akik szeretnének egy tuti könyvet olvasni!