~Tizenhetedik~

68 6 0
                                    

Próbáltam kizárni a fejemből Milos üzenetét, ezért végig dőltem az ágyamon, és magamhoz szorítottam a párnámat. A könnyeim ismét utat törtek, és már nem bírtam tovább, hogy ennyire tartogatom a sírást. 

  Elegem lett ebből a fiúból, már tényleg. Csak játszik az érzéseimmel. Magasról szar a fejemre. De nekem muszáj vele törődnöm, de az érzés nem kölcsönös. 

  De nekem mégis ő kell. 

A telefonom megcsörrent, a kijelzőn pedig Hanga neve tűnt fel. 

-MOND MI A SZART KÉPZELTÉL????? - kérdezte idegesen a telefonba szólva. -HOGY GONDOLTAD, HOGY EL SEM KÖSZÖNSZ????

-Nagyon mennem kellett- közöltem.

-Ahjj, Flóra. Csak menekülsz a problémáid elől....- mondta, mire elkerekedett a szemem. 

-Mi?

-Igen, Flóra. Bocsi, hogy ezt mondom, de folyton megfutamodsz- mondta, mire lesütöttem a szememet.

-Ez nem igaz. - cáfoltam. 

-De, sajnos. Most is mit csináltál? Mert Milossal nem a legjobb a helyzeted, inkább itt hagysz mindenkit. Ez nem te vagy, Flóra- mondta, és mintha egy kis csalódottságot hallottam volna a hangjában. 

-Nem, Hanga, ez nem ilyen egyszerű. Azért jöttem el, mert azt érzem, hogy nincs ott meg a helyem.

-Miért ne lenne? Mindenki befogadott- magyarázta. 

-Nem a befogadás a lényeg. Hanem...azt érzem, hogy a veszekedés után mindneki máshogy nézett rám- motyogtam szomorúan. -Főleg Domék. És..Milos se állt velem szóba.

-Ez nem a te hibád. A fiúk ilyenek....

-De akkor is bennem van, hogy elcsesztem. Szarul jött ki az egész. Kori rosszul időzített. De ő se hibás...- válaszoltam, majd a plafont kezdtem el bámulni. 

-Flóra, nyugi már. Legalább akkor hadd küldjek valaki utánad...

-De nem kell!! - ellenkeztem. -Megvagyok én itt. Majd  a tv-ből nézem a meccseket. Meg szurkolok a csapatnak...

-Már késő...- és kinyomott. 


Egész nap nem csináltam semmit. Anya és apa is dolgozott, szóval délelőtt egyedül maradtam, amit nem is bántam. Egy jó nagy takaróval, és popcorn-al ültem le a tévé elé, egy hatalmas pulcsiban ülve. Valami romantikust néztem, de annyira nem is figyeltem rá, mert folyamatosan sírtam. 

  Az érzelmeim a mélyből törtek fel. Nem is gondoltam volna, hogy egy nap alatt tudok ilyen sokat sírni. egyszer csak csengetett valaki. Odamentem és kinyitottam . Azzal a lendülettel be is csaptam. Majd újra kinyitottam. 

-Mit keresel itt? 





Hali! Ma csak ennyi telt tőlem.  Bocsi ezért. Ha tetszik, akkor vote/komment! Pusza

Helga

~Tiltott Gyümölcs~ / Kerkez Milos ff/ ⚽BEFEJEZETTDonde viven las historias. Descúbrelo ahora