~Tiltott Gyümölcs~ / Kerkez Milos ff/ ⚽BEFEJEZETT

~ Első~

Nehezen nyíltak ki reggel a szemeim. A nap besütött az ablakon, ami arra késztetett, hogy a takaróm alá bújjak, és egész nap ott is maradjak. De ekkor rájöttem, hogy nem tehetem meg ezt a legjobb barátnőimmel, akik arra szánták a mai napot, hogy elmenjünk az Európa Bajnokságra, Németországba. Ezért keltem reggel ötkor. És igen, mivel nem sokára itt van a nyári napforduló, egyre korábban kezd nappalodni. És már ilyenkor megjelentek a nap első sugarai. 

   Viki, Hanga és én hatalmas futball szurkolók vagyunk. Egy csapatnak szurkolunk, ami nem más, mint a Magyar Válogatott. De azon belül külön-külön embereknek. Míg Hanga Szoboszlaiért van oda, addig Viki Szalai Attilát isteníti, én pedig Kerkez Milosért vagyok oda-meg vissza. Így más-más egyéniségek vagyunk, mégis összetart minket a foci, amiért kis korunk óta lelkesedünk. Nem mondom azt, hogy én egy olyan nagy legenda vagyok, meg, hogy tudok is, de a focit imádom nézni. Soha ne ítéltek el azért, mert lány létemre, imádom. Sőt, a fiúk örültek is, hogy vannak ilyen szellemű lányok az osztályban, mert megtudták velünk vitatni mindenkit a csapatokkal szemben.

  És mivel hatalmas fanok vagyunk, egyenesen rühelljük, ha egymás nélkül nézzük a meccseket. Karácsonykor már tudtuk, hogy lesz EB, ahol a mi országunk és képviseltette magát, úgyhogy a szüleink az elsők között vásárolták meg a jegyeket a meccsre. El se tudjátok hinni, hogy mennyire örültünk nekik! De nem csak egy meccsre vették meg, hanem az egész hétvégére. 

         Szóval ott tartottam, hogy ötkor keltem. Szerencsére a bőröndöm már be volt pakolva, mivel azzal megyek, máskülönben nem fértem volna be. Mert hogy szállásban fogunk lakni, egy háromcsillagos hotelben. Nem érdekel, hogy csak három csillag, a lényeg, hogy lesz tető a fejünk fölött.

  Kikászálódtam az ágyamból, és bevetettem azt. Kihámoztam a szekrényemből a leggingsemet, valamint egy Magyarországos mezpólót, ami hátán a Kerkez név szerepel, alatta pedig egy tizenegyes szám. Felvettem a fehér Puma cipőmet, megfogtam a bőröndöm fogantyúját, valamint egy kisebb méretű hátitáskát, és levittem a nappaliba. 

-Meg van a repjegyed? - kérdezte álmosan anya, amikor leértem a nappaliba.

-Neked is jó reggelt! - mosolyogtam rá vidáman. - És igen meg van. 

-Jó reggelt- tette hozzá. -Rendben. Kivigyelek?

-Nem kell, köszönöm. Hanga jön értem és Vikiért is. Maradt még kávé? Innék egyet.

-Szerencséd van- nevetett fel anya. -Egy darab van még.

-Elvehetem?

-Persze, Flóra. Idd meg nyugodtan. Én addig próbálok felkelni. - ásított egy nagyot, majd leült a kanapéra.

-Sok sikert hozzá-nevettem fel, aztán a kávégéphez mentem, és nekiláttam elkészíteni a kávémat. Miután kész lettem vele, megittam, és kiegészítésképpen elraktam a bőröndömbe a Percy Jacksont. Csakhogy tudjak majd a repülőúton olvasni, ha kell. De amúgy füles is van nálam, szóval majd szerintem zenét is fogok hallgatni. Vagy még ki tudja...........

Elbúcsúztam anyától, aztán kimentem a ház elé, ahol már kettő duda szó is volt, ami azt jelenti, hogy Hanga megérkezett. Beültem az anyósülésre, ugyanis Viki hátul ült.

-Sziasztok!!!!! Hát kik mennek ma EB-re???? Hát mi! - kurjantottam, mire a lányok is becsatlakoztak. Így indultunk mi útnak a reptérre, ahol egy parkolóba leadtuk a kocsit. 

Két óra múlva már , Kölnben a RheinEnergieStadion előtt álltunk, és csodálkozva, tátott szájjal bámultuk a külsejét. Közben rengeteg ember belénk jött, de nem foglalkoztunk vele, mert beakartuk szippantani az EB szellemét. Nem mindenki jut ki egy meccs ilyenre. 

-Menjünk be- ragadta meg a kezem Viki, majd behúzott a sorba, ahol a befele igyekezők várakoztak.

Hali! Elhoztam az első fejezetet, remélem, hogy tetszik nektek. Lehet, hogy kicsit sablonos lett, de igyekszem a következőt izgibbre hozni! 

Helga 

2024. június 16.