~Tiltott Gyümölcs~ / Kerkez Milos ff/ ⚽BEFEJEZETT

~Tizennegyedik~

-Na mi olyan eget rengetően fontos, hogy félbe kellett hagynom a Dommal való dolgomat? - tette csípőre a kezét felvont szemöldökkel Hanga, mikor visszaértünk a női mosdóba. 

-Flóra és Milos összevesztek- csapott a közepébe Viki, mire azért megköszörültem a torkomat. 

-Khm..az azért nem teljesen igaz. Inkább csak megharagudott rám. Mert Kornéllal, a meleg, ismétlem MELEG unokatestvéremmel beszéltem- meséltem el, mire Hanga elvigyorodott. -Most mi az?

- Hát nem veszed észre? 

-Mit? - tártam szét a kezemet tanácstalanul. 

-Hajhh már- forgatta meg a szemét. - Milos féltékeny.

-Mi van? - ráncoltam a homlokomat értetlenül.

-Féltékeny, Flóra, féltékeny. Arra, hogy másik fiúval beszélsz- avatott bele az agyjárásába Hanga.

-De vele is beszélek.- indokoltam.

-De gondolom megint becézett az uncsid. És a fiúk elvették a telód. És így azt lehetett hinni, hogy van barátod- mondta Viki is, mire lesütöttem a szememet. 

-Akkor az én hibám, mert haragszik? 

-Nem. - rázta meg a fejét Hanga. - Igazából senkié. Mert félreértés. De ha biztosra akarsz menni, beszélj vele. - javasolta.

-De...ha nem akar velem? - az ajkaim megremegtek az ötlet hallatán, és a sírás kerülgetett. 

-Egy próbát megér, nem? - simogatta meg a hajamat Viki. -Ha meg nem , akkor egy köcsög állat.  Menj oda hozzá, aztán próbáld meg beszédre bírni.

-Kösz, lányok, tényleg- öleltem meg őket szorosan. 

-Oké, oké, Flóra, elég lesz. Na mentem visszaaaaaa- és gyorsan elsietett Domhoz.

-Ennyit az egy óráról- dünnyögte Viki. - Na, lécci, próbáld meg. Én addig megnézem a többieket- és ő is elhagyta a mosdót.

Belenéztem a hatalmas tükörbe. A szememet már marta a sírhatnék. De nem sírhatok. Most nem. Megbeszélem Milossal, hogy csak félreértés az egész. Vettem egy nagy levegőt, majd elhagytam a vécét, és Milos keresésére indultam. Hamar megtaláltam.Nagyon remélem, hogy egyedül van..

 És itt tévedtem egy hatalmasat. 

Milos már félmeztelenül, fürdő-térdig érő- gatyában nyomta, és éppen Ádámmal beszélgetett. De nem csak ketten voltak. Egy barna hajú, bikini felsős lánnyal voltak kiegészülve. A lány nagyon szép volt. Ádám észrevett, majd lesütötte a szemét, de nem szólt semmit. Milos pont háttal állt nekem, így esélyem sem volt, hogy véletlen észrevegyen. Viszont a lány az meglátott. Egy mosolyt villantott felém. De nem az a kedves mosoly volt. Hanem a kárörvendő. A látványra, hogy Milos más lánnyal van, a szívem egyre hevesebben kezdett el verni. Egyszerűen sarkon fordultam, és visszavettem az irányt a mosdóba.

  Ott bezárkóztam az egyik fülkébe, lehajtottam a vécéülőkét, majd felhúztam a térdemet. Gyorsan írtam egy SMS-t Vikinek, hogy hagyjon most pár percre, amire csak egy szomorú fejjel reagált. Utat tört az első könnyem, és azt  követte ezer másik. 

  Miért esek bele mindig ilyen hibába? Az egész életem abból állt, hogy csak a visszautasítást kaptam a fiúktól. Mindig aki tetszett, egyszerűen átvert, vagy csak kifejezte hogy nem tetszek neki. Ez az átkom. De már beletörődtem. 

  Kifújtam a levegőt, majd kimentem a fülkéből. Belenéztem ismét a tükörbe. Mint minden lánynak, ilyenkor szörnyű a  kinézete. Vöröses , kisírt szemek, elkenődött smink. 

És ez mind Kerkez Milos hibája.

Na hali!! Sok késés után, ez lenne a 14.fejezet. Remélem, hogy megérte várni. Mostantól megpróbálom változatosan írni a könyveket, szóval egy nap lehet két fajta könyvből is lesznek  fejezetek.

@Dinus611    köszönöm a várakozásod:) Remélem tetszik.

Helga