Látszat

11. INFORMÁCIÓK

Aurora a fürdőszobai csapra támaszkodva vizsgálgatta saját önarcképét a félig bepárásodott, maszatos és vízcseppes tükörben.

Furcsa volt látni önmagát. A nyolc hónapos zordayai fogságában ritkán és homályosan látta tükörképét. Az előző két hónapban pedig annyira lefoglalták a teendői Vladimir Makarov és csapata, a Konni Group mellett, hogy ideje sem volt arra, hogy elmélázzon. De most abban az apró, festékszagos, norvégiai fürdőszobában volt egy kis privátszférája, így hagyta, hogy gondolatai elkalandozzanak.

Nem is ő volt a fontos, nem saját maga -és a körülményei körül forogtak viharos gondolatai, hanem a lent vacsorát készítő maszkos férfi körül.

Ghost, vagy ahogy valójában hívták, Simon hatalmas rejtély volt Aurora számára. Nemcsak a koponya mintás maszk miatt, ami takarta a férfi egész arcát, hanem úgy általában a személye miatt. Különleges volt, rémisztő, mégis volt benne valami gyengédség és gondoskodás. A tekintete olyan lágy volt, mint az olvadt csokoládé. Mély, dörmögős, bariton hangja illett hatalmas, majdnem két méteres termetéhez. És az érzés, amit a személye és a közelsége keltett Aurorában, furcsán ismerős volt.

Talán ő volt az a Simon, akit Aurora az első perctől kezdve keresett. Nehezen tudta ezt megállapítani, tekintve, hogy a férfi meglehetősen zárkózott volt, Aurora pedig legutóbbi vitájuk után nem mert kérdezősködni. Pedig lettek volna kérdései, nem csak róla, hanem önmagáról is, de Ghost határozottan elzárta előle a lehetőségeit. Így nem tudott mást tenni, mint a megérzéseire hagyatkozni.

A nap folyamán bebizonyosodni látszódott, hogy Aurora egykor valóban katona volt. A Zordayai börtönben is adtak a fegyvert a kezébe, hogy bebizonyítsa kilétét, azonban akkor pánikolva utasította el a lehetőséget. Még mindig emlékezett az őrök kaján vigyorára, ahogy kérlelték, lője le őket, húzza meg a ravaszt, mutassa meg, miféle fából faragták az angolok, de Aurora ellenállt. Tudta, hogy ha meg mer mozdulni, ha felemeli a fegyvert, akkor rosszul jár, hisz esélye sem volt négy fegyőr ellen.

Azonban Ghost nem volt fenyegető vele szemben, sőt, hozzá sem ért. Kifejezetten kerülte a testi kontaktust, és alkalmanként a szemkontaktust is. Pedig Aurora kereste a tekintetét, olyan ismerős volt, látni akarta több szögből is, hogy össze tudja hasonlítani egy olyan sötét szempárral, ami régóta kísértette őt agyának hátsó zugaiban. De a férfi ellenállt, és minden alkalommal lesütötte szemeit.

Aurora felsóhajtott, és megnyitotta a csapot, hogy egy kis hideg vizet fröcsköljön az arcára. Noha nemrég lezuhanyozott, mégis szüksége volt valami frissítőre egyfajta bátorításként. Le kellett mennie a konyhába a maszkoshoz, nem zárkózhatott be a szobájába, hisz a férfi meleg vacsorát ígért neki, és tiszteletlenség lett volna kihagyni. Bele se mert gondolni, miféle büntetés várt volna rá, ha megtagadja a közös vacsorát, hiába nem lépett fel a férfi fenyegetően vele szemben. Nem akarta feleslegesen megrángatni az oroszlán bajszát.

Kimerészkedett a fürdőszobából és mély lélegzeteket véve lenyargalt a félhomályban úszó lépcsőn a kivilágított konyhába. Kint már sötét volt, a levegőt a fűtőtestek melegének illata és valami erőteljes fűszer vagy sajt esszenciája töltötte meg. És ott volt a két méter magas, széles vállú férfi a tűzhelynél, fél kézzel egy fazék nyelét fogva, míg a másikkal egy fakanállal kavargatta a benne lévő ételt. Természetesen a maszk, mint mindig, rajta volt.

- Tudok segíteni valamiben? - kérdezte Aurora udvariasan, és némileg feszülten, mert nem fűlött a foga ahhoz, hogy egy ilyen szűk és zárt helyen több időt töltsön Ghost-tal. Beterítette az egész helységet, és Aurorának nagyon kellett koncentrálnia, hogy ne bámulja a hadnagyot és hatalmas termetét, amin feszült fekete pólója és taktikai nadrágja.