Látszat

20. AZ ELSŐ RANDI

Aurora egyik kezével a szemét dörzsölgette, próbálta elhessegetni a kora reggeli álmosságot, az állandó szemleragadást, míg a másik kezével a lépcső korlátját szorongatta, hogy ne essen orra.

Félhomály uralkodott a házban, a Nap alig jött föl, épphogy adott annyi fényt, hogy az ember tájékozódni tudjon a falakat rázó horkolás mellett. Aurora nem először hallotta Ghost-ot horkolni, az elmúlt napokban még a szobájában is hallotta, hiába választotta el őket egy fal. De most sokkal hangosabb volt, ahogy Aurora leért a nappaliba és a hadnagyot a kanapén találta.

A hátán feküdt, hatalmas testével alig fért el a háromszemélyes, szürke kanapén. Fekete zoknival takart lábai lelógtak a karfáról, a karja is a szőnyeget súrolta, míg a másik a feje alá volt dugva, megmutatva az izomtól duzzadó bicepszét és a hónalján lévő a rövid szőrszálakat. Merthogy a férfi nem viselt pólót.

Aurora megállt a kanapé mellett, és végignézett a hadnagyon. Mindenféle szégyenérzet nélkül tette ezt, hisz a Ghost-nak csukva volt a szeme, a horkolásából ítélve elég  mélyen aludt, de azért biztonságos távolságból figyelte őt, ha mégis felébredne, ha esetleg megérezné Aurora kíváncsi tekintetét a testén.

Először Ghost arcát figyelte meg. Jele sem volt annak a megszokott szigorú ábrázatnak, vonásai kisimultak voltak, szinte már-már kisfiús és ártatlan volt az arca a rövid borostája ellenére. A finom rózsaszín ajkak enyhén el voltak nyílva és alig láthatóan ki voltak cserepesedve, és ahogy Aurora a nyakát nyújtogatta, megpillantotta a férfi nyelvét is. Azt a nyelvet, amit tegnap éjjel megkóstolt, aminek whiskey és cigaretta íze volt, mégis olyan finom volt, mint a legédesebb nektár.

Aurora mohón nagyot nyelt az emlékre, és inkább tovább folytatta a férfi megfigyelését. Gyönyörködött a csupasz vállakban, és az erőtől duzzadó melleiben, elmosolyodott az apró rózsaszín mellbimbók látványától, amik az égnek meredtek. És meglepődötten konstatálta, hogy a férfi felsőteste bolyhos és világosbarna szőrrel volt borítva. Bár a testét borító sebhelyek még így is feltűnőek voltak, főleg testének jobb oldalán, a bordáinál egy heg nagyon mély és vörös volt. Bele se mert gondolni, hogyan szerezhette a férfi.

A rövid, finom szőrszálak végig futottak Ghost testén és eltűntek a hanyagul kibontott farmernadrágja alatt, ami alól kikandikált fekete alsónadrágja. Aurora ismét nagyot nyelt, és ott állt még egy darabig, gyönyörködött a kanapén békésen alvó férfiban. Olyan volt, mint egy görög félisten a hatalmas és izmos termetével, és a sebhelyekkel tarkított helyes arcával.

Alapvetően volt Ghost-nak egy kisugárzása, ami még a kezdetekben felkeltette Aurora figyelmét, ami vonzóvá tette őt annak ellenére, hogy javarészt takarta az arcát, de látva őt így, békésen, édesdeden szundikálva, félmeztelenül és a maszk nélkül, nem tudott mást tenni, mint bámulni őt és arról ábrándozni, hogy vajon milyen érzés lenne megérinteni őt. Mert most már megtehette, ugye?

Mégsem mozdult. Sérülékeny állapotban volt jelenleg, magánál sem volt Ghost, és Aurora nem akart átlépni egy határt. Különben is, olyan hihetetlen volt még mindig számára az egész, és emellé még ijesztő is. A szellem létezett, aki álmaiban kísértette őt, Simon élt és szerette őt. Míg Aurorának fogalma sem volt még mindig arról, hogy ki is ő valójában, és hogyan viselkedjen úgy, hogy az Ghost-nak is tetsszen, hogy ne okozzon neki csalódást. Miközben mélyen legbelül a makacsabbik és dühösebbik éne fittyet hányt az egészre és legszívesebben kirohant volna az ajtón, el Ghost-tól, Makarov-tól, az emlékeitől és az egész világtól.

Elszorult a torka gondolatra, tekintete vágyakozóból keserűvé változott, és szinte bűntudattal telve figyelte a férfit és azt, ahogyan egyenletesen lélegzett. Ghost hiába viselte a szellem nevet, mégis Aurora érezte magát halottnak. Mintha fordítva működnének a dolgok, mintha a teste maradt volna itt egyfajta látszatként, hogy mutassa, még él, míg a lelke valahol, valami ismeretlen helyen raboskodott a két világ között. Vagy mintha nem is lett volna lelke, mintha elrohadt volna, mikor elvesztett mindent.