X és Y - bl novellák (Folyamatban)

Az utolsó nyár 1.

Janesz végre elkészült. Behúzta a cipzárt a sporttáskáján, és melléült az ágyára. Tíz nap - gondolta, aztán sóhajtott egyet. Tíz nap egy hajón, a görög szigetek között, a szüleivel. Anya annyira ragaszkodott hozzá, hogy apa meg ő ezt kapták tőle karácsonyra. Persze nagyon jó ötlet volt, meg minden, egy szava sem lehet. Csak annyi, hogy ezek a családi nyaralások már nem feküdtek nála annyira, mint kiskorában. Mégsem nyolc éves volt már. Hanem tizennyolc. Most már sokkal inkább ment volna a haverokkal Horvátországba vagy a Balatonra. De talán majd jövőre. Akkor már jogsija is lesz, Londonban fog egyetemre járni (ahová egyébként elsőre felvették), és munkát is fog kint keresni. Már tulajdonképpen felnőtt embernek fog számítani. Persze még biztos sokmindent meg kell tanulnia az Életről, ahogy a szülei mondják folyton, de ő készen állt.

- Indulhatunk? - nézett be az ajtó csillogó szemekkel az anyja.
Janesz lényegében örült, hogy az édesanyja örül. Hogy ilyen izgatott. Azt mondta karácsonykor, hogy ezt a nyaralást élete két legfontosabb férfijával szeretné tölteni. Ez a gyakorlatban annyit tett, hogy idén nem baráti körben utaztak, és nem maradtak a szárazföldön. Szerencsére viszont nem azokra a hatalmas óceánjárókra vett jegyet az anyja, amikről az Instán olyan sok rosszat lehet olvasni. Ez a hajó csak kétszáz utast tudott szállítani és nem több ezret.

A saját számukra egy normál és egy mini kabint foglaltak le, neki az utóbbit szánták. Már eleve az, hogy nem egy légtérben kellett aludnia a felmenőkkel, tetszett neki. Szerinte arra utalt, hogy a szülei kezdik nem gyerekszámba venni, aminek egyébként eljött az ideje. Ugyanis már nem volt gyerek. Velük lakott persze és még tanult, de már élte a maga életét is, és szükségét érezte a privacy-nak. A dolgait szerette diszkréten bonyolítani, és ehhez otthon elégnek bizonyult csak magára csuknia a szobája ajtaját, ami azt jelentette, hogy ne zavarjak őt. A bölcs szülők nem is tették soha, és Janesz nagyra értékelte, hogy még egy ilyen, minden bizonnyal drága hajóúton is gondolnak az igényeire.

Aznap reggel Athénig kellett repülniük, onnan pedig Píreuszba vonatozni, ahol délután 4 körül felszállhattak a hajóra.

A yacht annyira pazar volt, hogy Janesz meglepődött. Ennyire menőre nem számított. Minden tökéletesen modernnek tűnt és csillogott a tisztaságtól. Leginkább egy drága szállodához hasonlított az egész, csak a belmagasság jelezte, hogy nem szárazföldi hotelben járnak. A recepción becsekkoltak, aztán egy egyenruhás fiatal fiú a kabinjaikhoz vezette őket. Be is mutatkozott, és azt mondta, hogy Ryan a neve. Angolul beszélt, ami semmiféle fennakadást nem okozott, hiszen a kis család mindhárom tagja jól ismerte a nyelvet. Ki a munkája miatt, ki azért, mert jó nyelvérzékű diák volt.