X és Y - bl novellák (Folyamatban)

Drunk text 2.

Március 3.

Tegnap megittunk egy sört, de nem volt jó. Gabe furcsán viselkedett, alig beszélt. Nem mondott semmit arról, amitől tartottam, de mást se. Végig olyan érzésem volt, mintha le akarna rázni. Mintha nem lenne kedve velem lenni. Kurva szarul esett.

Március 4.

Ma közölte, hogy a munka miatt jobb neki, ha reggelente megy edzeni. Én akkor viszont nem érek rá, de erre nem mondott semmit. Tuti, hogy meg akar szabadulni tőlem, mert rájött, hogy beleestem. De nem akar megbántani az igazsággal. Biztos sajnál, a hülye kis buzernyákot. Jól elrontottam mindent. Biztosan gusztustalan vagyok. Azt hiszem, bocsánatot kéne tőle kérnem, mert belészerettem. Mintha tehetnék róla. De az most mindegy. Talán tudunk ismét barátok lenni. Jaj, nagyon kivagyok. Fáj a fejem is tőle.

Március 11.

Napok óta se nem beszélünk, se nem találkozunk. Mit kellene tennem?

Március 12.

Felhívtam, hogy igyunk meg valamit, de azt mondta, hogy nem ér rá.

Március 15.

Ma sem ér rá. Most már kezdek rá haragudni is.

Március 20.

Már hívni sincs bátorságom, úgyhogy üzenetet írtam neki, de nem ér rá. Legszívesebben sírnék.

Március 22.

Azt mondta beszélni akar velem, este találkozunk. Most már tényleg nagyon rossz előérzetem van.

Március 24.

Nagyon kivagyok. Írni sincs kedvem.

Március 25.

Tegnap jól bebasztam itthon egyedül. Anyámék színházba mentek. Annyira szánalmas vagyok.

Gabe azt mondta, hogy azért akar velem beszélni, mert fontos dolog történt. Beleszeretett valakibe. Amikor meghallottam, azt hittem menten összeesek. Hirtelen összeállt a kép. Megértettem, hogy miért lett a semmiből olyan fontos az edzés, hogy miért nem hívott többé magához, holott korábban folyton nála lógtunk. De főleg, hogy miért tűnt el néha napokra.

Annál mondjuk jobb hír volt, hogy perverz állatnak tart esetleg, de csak annál. Mondtam neki, hogy örülök, azt ugyanis nem felelhettem, hogy a szívem darabokra szakadt. Aztán egy fura beszélgetés következett.

- Nem kérdezel semmit? - szegezte nekem.

- Nem. Mit kéne kérdeznem? - feleltem, de erre nem válaszolt.

Ha nem fájt volna olyan rettenetesen a szívem, biztos bántott volna, hogy talán azt hiszi, nem érdekel. De még csak az kellett volna, hogy ecsetelje a csajt. Hogy milyen szép, meg okos, meg szexi, meg mittudomén. Már anélkül is elég szar volt. Hogy azonban mentsem a helyzetet, mégiscsak barátok vagyunk és ő megtisztelt a bizalmával, hozzátettem:

- Biztos remek lány.

Erre rámnézett. Hosszan figyelt, mintha bizonytalankodna abban, hogy válaszoljon-e. De aztán megtette. Na, azt nem kellett volna. Mindig erős túlzásnak gondoltam azokat az epikus reakciókat a nagyon rossz hírek hallatán, hogy „megnyílt a Föld alattam", „kiszakadt a szívem", de abban a pillanatban mindegyiket éreztem, és nem volt jó. Azt felelte ugyanis, hogy:

- Egy fiúba szerettem bele.

Annyira rettenetesen éreztem magamat, hogy menekülőre fogtam. Azt viszont nem akartam, hogy félreértsen, és azt higgye, hogy szerintem egy ilyen szerelem nincs rendben. Hogy szerintem nincs rendben, érted????? Komolyan. Az Élet egy nagy gazember. Fogalmam sincsen, hogy hogyan, de összekanalaztam magamat, és rámosolyogtam.