Ebben a kis gyűjteményben különálló bl történeteket olvashatsz, csak a boy's love köti őket össze. Folyamatosan bővül, ja és lassan. (Nagyon lassan.) 😊
Nem sokkal tíz után Janesz finom kopogást hallott, mire hatalmasat dobbant a szíve, bár meg nem lepődött. Mikor ajtót nyitott, Ryan azonnal belépett és megsimogatta az arcát. - Ne ijedj meg! - mondta csupa gyengédséggel a hangjában, majd megfordult. Letett egy szerszámos táskát a sarokba, majd kinyitotta a tévé alatti alsó szekrényke egyik ajtaját és kitépte a helyéből. Beletörölte a kezét a bermudanadrágjába, majd a mosdóba ment és kezet mosott - Ezt fogom javítani egész délelőtt - magyarázta közben a tettét.
Az elhangzottak arra mindenképpen jók voltak, hogy Janesz ne kapjon infarktust, de a fiatal és nagyon ambiciózus fiú továbbment. - Remélem, hogy igazából nem. Ryan erre szó szerint magához rántotta őt, rögtön azután, hogy elengedte a törülközőt. - Nem, valójában szeretkezni fogok veled - mondta mélyen a másik szemeibe nézve. Janesznek az volt a benyomása, hogy egy rítusba kap beavatást éppen, és Ryan a főpap. Neki csak azt kell tennie, amit a mester mond, és mondjuk úgy, hogy ezer örömmel állt elébe.
Ryan visszatoloncolta őt a szobába, sokat nem kellett sétálniuk. Csókolni kezdte, ahol érte, Janesz pedig igyekezett minél többet rendelkezésre bocsátani magából ehhez. Erre várt már mióta, nem akart lemondani semmiről sem. Hirtelen azonban Ryan felhagyott az édes tolakodással, és előrelátóan bazárta az ajtót. Ezt követően azonban gyengédebb hangnemre váltott. Mosolyogva levette a másik pólóját, és szelíden simogatni kezdte a mellkasát. - Nagyon szép vagy - közölte, miközben le sem vette a szemét róla. Janesz nagyon elégedett volt a helyzettel, és akarta a saját részét is, úgyhogy ő is levette Ryanről a felsőjét, aztán csókolni kezdte a karjait, a mellizmait, már jó ideje szerette volna megtenni ezt is.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Mivel pont olyan csodás érzés volt, mint ahogyan elképzelte (százmilliószor), áttért a nagy kincseket rejtő nadrágra. A másik fiúval nem vesztek el ennyire a részletekben sosem, de Ryannal más volt. A részletei csodálnivalóaknak tűntek, és Janesz nagyon szerette volna megcsodálni őket. Az idősebbik fiú felettébb előzékenyen vált meg a bermudájától, az alsónadrágjától, és minden egyébtől, amit viselt. Janesz pedig követte a mesterét, de ugyanannyi idő alatt csak a nadrágját tudta levenni. Mivel azonban a jóképű tengerésznek bizonyos részleteit nemcsak megcsodálni szerette volna, hanem megízlelni is, és lehetőleg minél hamarabb, eléje térdelt. Előbb csak az ajkaival, aztán a nyelvével, végül az egész szájával csodálta és ízlelte őt.
Ryan az előtte térdelő fiú fejét fogta, majd fogta vissza, amikor lelkes szeretője kezdett nagyon elmerülni abban, amivel foglalatoskodott. Ryan lihegéséből ítélve igen jól. - Ne siess annyira! - állította le végül, és magához húzta álló helyzetbe. - Nem csinálom jól? - kérdezte Janesz, de inkább csak játékból, hiszen Ryan, amilyen állapotba került, nem hagyott kétséget semmi felől. - Nagyon jól csinálod - erősítette is meg aztán.
Janesz őszintén szólva szeretett volna visszatérni az eredeti helyére és folytatni, amit elkezdett, de a tengerésze megfordította őt maga előtt. Hozzásimult hátulról, és a nyakát nyalogatva letolta róla az alsónadrágot. A középső ujját megnedvesítette és a feneke nyílásához érintette. Aztán cirógatni kezdte. - Ezt már próbáltad? - kérdezte, és a nyelvével áttért Janesz fülére, amitől a fiatal fiú addig sosem tapasztalt bizsergő zsibbadást érzett a nyakában, és nehéz súlyokat az ölében. Természetesen az is tudta, hogy Ryan nem a füle iránt érdeklődik.
