Fakó képek és eltűnt árnyak;
A múltam a mélybe húz.
Már nem is látom, de még érzem,
Akár egy ormótlan súlyt.
Nem enged el.
A sok harcot, amit átéltem,
Elfeledni nem tudom.
A sok seb, mi félig beforrt már,
Újra és újra sajog.
Nem múlik el.
A lelkem remeg és felkiált,
Fáradtan próbálkozik,
De a világ nem hallja hangját,
Hiába fáradozik.
Miért van ez?
Úgy érzem, egyedül vagyok itt;
A magány a mélybe ránt.
Mintha nem lennék otthon sehol.
Idegen vagyok talán
Minden helyen...
A bizalom messzire kerül,
A hit nehezen talál.
Esetlenül inkább kerülget,
Mintsem, hogy szívemre száll.
Nehéz, rideg.
Egy törött szív, mi mellkasomban
Reménykedve még dobog.
A sötétség és kételkedés
Leuralni nem tudott.
De már fáradt vagyok...
2023. nov. 26.
DU LIEST GERADE
Szárnyalni - Zuhanni (Versek egy megtört szívből)
Poesie Nem vagyok költő. De van, amit csak versben lehet kifejezni. Még, ha az a vers esetenként nem is rímel... Gondolkoztam már egy ideje valami hasonlóban, ám eddig nem volt bátorságom ennyire szabadon értelmezni a vers fogalmát. Így nem is szüle...
