Én itt egy porszem vagyok csupán.
Életem nem más, mint múló pillanat.
A világmindenség hatalmas útján
Minden tettem jelentéktelennek hat.
Mégis az ember oly' nagyon szeret
Belefeledkezni saját fájdalmába
És elhinni, hogy az Univerzum egésze
Megegyezik azzal, mit érint a lába.
Pedig csak a mi szemszögünkből
Olyan hatalmas az út előttünk.
Nem látjuk a végét innen lentről,
Ettől pedig rendre megrémülünk.
Elfelejtjük, hogy a Földet kintről nézve
Nem látszik egyetlen sem közülünk.
A világ sokkal hatalmasabb, igen,
Mi a drámáinkkal mellette eltörpülünk.
Mindent átfog egy rendező elv,
De ezt mi innen lentről nem látjuk.
Sopánkodunk, sírunk kétségbe esve,
Mert körbe zár minket a saját agyunk.
Az emberi elmét nem arra alkották,
Hogy tudjon minden miértet, titkot.
Az ego rendre elfelejti a lélek célját.
Éppen ezért segítettek nekem most.
Megkaptam az emlékeztetőmet,
Amikor elfelednem megint sikerült,
Ne ragadjak bele ismét a sötétbe,
Hiszen nem vagyok én egyedül.
Okkal vagyok itt, a Föld nevű bolygón.
Feladatom van, amiben vezetnek.
Okkal jöttem ide, nem csak poénból.
És én mégis megint megremegtem.
Ha odafentről jól látják, hova vezet utam,
Az irányt miért is én akarom megszabni...?
Ami ma bosszúság és sírok a miatt,
Talán eljuttat a legnagyobb álmomig.
Nem tudhatom előre, kivel miért találkozom,
Miért történik az, amit átélnem sikerült.
Hogy mit fog hozni a holnap, nem láthatom,
De a cél minduntalan közelebb kerül.
Ha hiszek benne, ha letagadom,
Az Univerzum akkor is védi a hátam.
Bármennyire is sikerül elszontyolodnom,
Mindig visszaterel a kellő irányba.
Szóval miért felejtem el mégis folyton,
Miért nem tudom végre elhinni,
Hogy mindig biztonságban vagyok,
És nem kell mindenen stresszelni?
Igen, én csak egy porszem vagyok,
Az életem is alig egy múló pillanat.
Mégis az egész világ segíti dolgom,
Amit a bolygóra születve vállaltam.
Sokat kell még tanulnom, ez nem is kérdés,
De minden egyes nap mennyi új lecke.
Már kezdem látni az összefüggést,
Szóval nem, nem vagyok elveszve.
És te sem vagy, ahogy egyikünk sem.
Mindannyian porszemek vagyunk, tény,
Ám milyen fontos dolgú porszemek!
Szóval ne ragadj a félelembe, inkább Élj!
2024. aug. 22.
YOU ARE READING
Szárnyalni - Zuhanni (Versek egy megtört szívből)
Poetry Nem vagyok költő. De van, amit csak versben lehet kifejezni. Még, ha az a vers esetenként nem is rímel... Gondolkoztam már egy ideje valami hasonlóban, ám eddig nem volt bátorságom ennyire szabadon értelmezni a vers fogalmát. Így nem is szüle...
