Szárnyalni - Zuhanni (Versek egy megtört szívből)

Ki vagyok én?

    Melyik vagyok:

    Az örökmozgó gépezet,
    Ami egy pillanatra sem képes leülni,
    Ami folyton az újdonságot keresi,
    Ami mindenért tud lelkesedni?

    Vagy
    A reménytelen lustaság,
    Akit semmi sem tud megmozgatni,
    Akinek nincs ereje reggel felkelni,
    Akinek fárasztó még pihenni is?

    Vagy
    A kreatív művészlélek,
    Aki az ötletekből sosem fogy ki,
    Aki mindig dolgozik valamin,
    Akinek az életét jelenti alkotni?

    Vagy
    A spirituális útkereső,
    Aki igyekszik az Igazat megtalálni,
    Akinek van ereje a Jóban hinni,
    Aki az embereknek szeretne segíteni?

    Vagy
    A bizalmatlan hittelen,
    Aki egy ellenérvben is felbukik,
    Aki már nem képes reménykedni,
    Aki számára lehetetlen megbízni?

    Vagy
    A társasági lény,
    Aki egymagában meg akarna halni,
    Aki figyelem hiányában csak gyötrődik,
    Aki imád megállás nélkül beszélni?

    Vagy
    Az elvonult remete,
    Aki szeretne egy erdő mélyén élni,
    Aki nem akar emberekkel találkozni,
    Akit idegesít a beszéd gondolata is?

    Vagy
    A szociális szorongó,
    Aki szeretne társaságba kimenni,
    Aki nem akar mindenkitől félni,
    Aki mindig mások véleményén rágódik?

    Vagy
    Az álmodozó kislány,
    Aki elképzelt fantázia-valóságát éli,
    Akiben nem akar a vidámság szűnni,
    Aki a csodákban, ha nem tud, is képes hinni?

    Vagy
    A törött szív,
    Ami már alig tud rendesen dobogni,
    Amiből a vér nem szűnik csöpögni,
    Aminek sebeit az emlékek sorra feltépik?

    Vagy
    A morbid elme,
    Ami a horror-sztorikat kedveli,
    Ami nem rendül meg, ha egy története brutális,
    Amiben a szörnylények szeretnek tanyázni?

    Vagy
    A kedves empata,
    Aki az igazsátalanságot nem viseli,
    Aki mások fájdalmát is magára veszi,
    Aki mindenkire igyekszik mosolyogni?

    Vagy
    A reménytelen szerelmes,
    Aki próbál a nem-reálisban hinni,
    Aki magányában egy álomképbe kapaszkodik,
    Aki még mindig türelmesen várja az Igazit?

    Vagy
    A tömény fájdalom,
    Ami nem tud mást, mint aggódni,
    Ami ezt a szívet belülről emészti,
    Ami csak ideiglenesen csendesedik?

    Vagy
    A halhatatlan farkas,
    Aminek ereje érthetetlen módon bennem rejlik,
    Ami mindenki védelmét feladatának érzi,
    Ami nem rest váratlanul kitörni?

    Vagy
    A rettegő kívülálló,
    Aki, amit a Földön lát, nem érti,
    Akinek a hírek csak kétségét ébresztik,
    Aki számára furcsa játszma "embernek lenni"?

    Vagy...

   ...talán ezek mint pusztán csak azok a szerepek,
    Amiket a beilleszkedés miatt magamra vettem,
    De valójában nem én vagyok egyik sem...?

    Ki vagyok én?

    Ki vagyok én, ott legbelül...?!

    2024. júli. 8.