Van bennem egy rút érzés,
De nem tudom hova tenni.
Feszeget belülről,
Ám lehetetlen megfogni.
Csak annyit tudhatok, hogy
Nyugodni sosem hagy engem.
Néha eltűnik, ám
Idővel csak nem felejtem.
Egyszer azt mondja: Rendben,
Minden a terv szerint megy most!
Majd másnap már megint
Lelkembe kétségeket hoz.
Először elhiteti,
Tökéletes, amit teszek.
Csak, hogy aztán később
Megbántasson mindent velem.
Hiszen hogy lehetne jó,
Elfogadható az ilyen,
Amikor másnál még
Sosem láttam hasonlót sem?
Vagy épp az ellentettje:
Láttam és megtetszett nagyon,
Annyira, hogy én is
Fejem próbájára adom.
Ilyenkor az eredmény
Sosem éppen olyasmi lesz.
Hiszen magamat is,
A lelkem, így beleviszem.
De ettől még úgy érzem,
Elloptam csak az ötletet.
Nincs jogom használni.
Kiteszem, hogy törölhessem.
Annyi mindent megbánok.
Írom, rajzolom, nem számít.
Legyen kicsi, vagy nagy;
Örülök, majd már csak sántít.
Mintha nem lenne elég.
De nem is a munka, nem ám:
A kevés én vagyok.
Csak egy semmire-kellő árny.
Akárhogy próbálkozok,
Sosem lehetek elég jó.
Mások mindig lesznek,
Az övék meg feljebb való.
Nem tudom, mit csináljak,
Mit vár el tőlem az élet.
Nem értem, elrontom?
A hiba szívembe égett?
Ha igen, tanítsatok:
Hogy ne legyek ennyire más?
Hadd érezzem végre,
Nincsen rajtam ez a nyomás.
Ha pedig nem, hát mégis
Mit baltázok el ennyire?
Megcsinálom, aztán
Nem megyek vele semmire!
Felesleges lennék itt?
Nincs helyem ezen a Földön?
De én nem így érzem.
Mégsem látok át a ködön...
2024. júli. 3.
STAI LEGGENDO
Szárnyalni - Zuhanni (Versek egy megtört szívből)
Poesia Nem vagyok költő. De van, amit csak versben lehet kifejezni. Még, ha az a vers esetenként nem is rímel... Gondolkoztam már egy ideje valami hasonlóban, ám eddig nem volt bátorságom ennyire szabadon értelmezni a vers fogalmát. Így nem is szüle...
