Ültess egy virágot!

5. Virág

A rész spoilert tartalmaz az Agymanók 2 című filmre, jelezni fogom, mikor!

Egyik este, zuhanyzás közben, egy másik segítővel, F-fel beszélgettem. Meséltem neki, hogy furának tartom a sok meztelenkedő gyereket (értsd: nem zavarja őket, ha nyitva van az ajtó, miközben öltöznek, simán végigszaladnak a folyosón egy törölközővel a derekaikon, nyitott ajtónál használják a mosdót, stb.). Erre F azt válaszolta, ő egy kicsit örül, hogy nincs egy szekunder szégyenérzetük a testük miatt.

Igazat adtam neki, de elkezdtem gondolkodni, hogy is van ez. Az egyik negyedikes kislány ruhában megy el fürdeni, és pizsamában jön vissza, a másikat épphogy csak takarja a törölköző, esetleg nem is takarja rendesen. Mikor, és miért alakul ki ez a szégyenlőség? Mert addig oké, hogy a zuhanyzóban látják egymást bugyiban, az mondhatni természetes. De miért természetes a folyosón is úgy szaladni? És baj, hogy természetes? Én úgy gondolom, ez függ a környezetből, amiből jöttek, például számít, hogy az iskolában tesi óra elött a fiúk és a lányok együtt öltöznek-e, vagy külön, mit hallanak otthon. Függ a környezettől, amiben vannak, például mit látnak maguk körül, mennyire érzik magukat biztonságban (és ezek szerint a táborban biztonságban érezték magukat, aminek rettenetesen örülök).

Néha eszembe jut, ezekkel a gyerekekkel vajon miről beszélgetnek, pontosabban beszélgetnek-e velük a testükről? Szerintem egy negyedikes gyerekkel például már érdemes beszélgetni a menstruációról, elvégre simán megjöhet már nekik. (Személyes történet következik: Tisztán emlékszem, hogy amikor harmadikban tanultuk a tíz parancsolatot, az előző részben említett TV beszélgetett velünk a paráznaságról, és szóba került a menzesz is. Annyit kérdezett, tudjuk-e mik azok a lányos dolgok? Négyen voltunk a csoportban, három lány, és egy fiú. Egyedül a fiú válaszolt igennel.) Meg például az oké, hogy játszák a sok hülye játékot, meg a sok filmet, de értik, amit látnak? Vegyük például az Agymanók 2-őt. Spoiler kezdete Értették, amikor Riley pánikrohamot kapott? Értették, mi volt a probléma Riley én-képeivel? Értették Riley félelmeit, titkait? Volt, aki megbeszélte velük ezeket a dolgokat? Spoiler vége

Kanyarodjunk egy másik témához: a gyerekek egyéni fejlődése. Három kisfiú is volt ugyan abból az osztályból: Z, M, és K. Mind a három kisfiút ismerem régebbről, anyukámhoz jártak oviba, a közösségi programokon is találkoztam velük. Ismerem a tanítónénijüket is, három évig volt osztályfőnököm, így tudom, hogy mind a három ugyanannyi figyelmet és szeretetet kap tőle. Z nehezen fogalmaz meg teljes mondatokat, nagyon érdeklődő, de hamar elterelődik a figyelme. Megtanult írni, olvasni, szívesebben viccelődik, játszik, minthogy komoly feladatokat végezzen. Azonban, ha valaki leül vele, és végig ott van, okosan megcsinál mindent. Még jól jött volna neki az egy év óvoda. M ezzel szemben csendes, és nagyon figyelmes. Ha valamire koncentrál, akkor azt tökéletesen megcsinálja. Vannak álmai, vannak dolgok, amik nagyon érdeklik, és azokról nagyon értelmesen tud társalogni. Sokkal kevésbe aktív, nem szeret a középpontban lenni, hamarabb kifárad, mint Z. K ügyesen olvas, és nagyon ügyesen beszél, Szeret a középpontban lenni, és őt is inkább a játékosabb feladatok kötik le. Nagyon ügyesen jegyez meg és mesél el dolgokat. Ministrálásnál ő es Z is kicsit fegyelmezetlen, de M igazi profiként viselkedik. A három fiú teljesen különbözik, mégis ugyan annak a követelmény rendszernek kell megfelelnie. Biztos vagyok benne, hogy Z-t zavarja, hogy nem olyan jók a tanulmányi eredményei, mint másoknak, és az sem sokat segít, hogy nagyon ügyesen focizik, mert azért nem kap annyi dicséretet, mint aki kitűnő. Még sokáig tudnám sorolni a példákat, de a vége mindig ugyan az lenne: a gyerekek nem mindig érzik, hogy milyen egyediek, milyen csodálatosak, milyen jók bizonyos dolgokban, és ebben sajnos az iskolarendszer sem nagy segítség. (Habár ezek a fiúk egy nagyon támogató kis iskolába járnak, egy rossz tanítónéni, és az egész nem ér semmit).