Csak a nők és a gyerekek --- Titanic ff

Találkozás

A délután eltelt úgy, hogy olvastunk mindketten, azután anyánk behívott hogy öltözzünk át a vacsorához. Nem értem, minek ennyiszer ruházkodni, de nem volt energiám vitatkozni, éhes voltam. Nem kellett annyira sürgetni, fél perc alatt megtaláltam a ruhát, amit felvettem. Gyordan feltűztem a hajamat, de meg kellett várjam a család többi tagját is, így magamat nézegettem a tükörben. Megmutatom nektek is.

Amikor végre mindenki elkészült, elmehettünk enni. Miközben mentünk befelé, észrevettem egy szőke hajú srácot. Elmosolyodva sütöttem le a szemem, majd tovább vonultam Rose mögött. Leültünk az asztalhoz, és megint láttam a srácot. Találkozott a tekintetünk, én pedig újra elpillantottam. Vacsora közben Cal meg anyám felidegelt, úgyhogy felpattantam, és kirohantam a hajó orrába, a korlátnak támaszkodva. Rutinosan fogtam, és felléptem a legalsó csíkra. A vizet néztem, és éreztem, hogy lassan megnyugszom. Lépteket hallottam magam mögött, amire sóhajtva lehunytam a szemem.

- JJ? - kérdeztem halkan.

- Honnan tudod a nevem? - kérdezett vissza egy hang, mire megfordultam, és döbbenetemben megcsúsztam, leestem a korlátról.

A hang tulajdonosa elkapott, és szembetaláltam magam a szőke sráccal. Mily meglepő.

- Óvatosan - szólalt meg finom mosollyal ajkain, én pedig biztos voltam benne, hogy elpirultam.

- Köszi - tűrtem el egy kiszabadult tincset a fülem mögé, amikor ismét a lábaimon álltam.

- Szóval, honnan tudod a nevemet, szépséges hercegnő? - érdeklődött udvariasan.

- Azt hittem a nővérem vagy, mert őt szoktam JJ-nek szólítani. Ezek szerint te is JJ vagy? - mosolyodtam el.

- Igen. JJ Maybank - nyújtott kezet. - Benned kit tisztelhetek?

- Ariana Grace DeWitt-Bukater - hadartam. -, és nem vagyok hercegnő.

- Pedig úgy nézel ki - siklott végig rajtam a tekintete, amire újfent elpirultam.

- Köszönöm - suttogtam. - Te pedig olyan vagy, mint egy herceg.

- Én sem vagyok az - mosolygott rám ismét. - Sétálunk?

- Sétáljunk - fontam karomat az övébe, és visszasétáltunk az étkezőbe, vagy hogy is fogalmazzak. 

Ez a hajó túl elegáns egy szimpla étkezőhöz.

- Hol van a családod, szépség? - kérdezte rám pillantva.

- Szólíts csak Arinak - feleltem habogva.

Helyesen festett szmokingban, plusz a szőke hajú fiúkra nagyon bukom. Le sem tudtam venni róla a szememet.

- Rendben - mosolyodott el. - Ari.

Olyan szépen csengett a szájából a nevem.

- Ah, ott van az anyám - vettem észre anyámat.

- Ő? - kérdezte kissé meglepve, amin felnevettem.

- Igen, ő. Miért, mit gondoltál, harminc körüli lesz? - paskoltam meg a karját.

- Ezek után muszáj megkérdeznem: mennyi idős vagy? - nézett a szemembe.

- Tizenhat - mosolyogtam rá.

- Azta - ekkor tűnt fel, hogy a szeme kékeszöld.

Nem kék. Nem zöld. Kékeszöld.

- Odamehetek veled, vagy anyukád megölne? - szakított ki az álmodozásból (vagyis abból, hogy a szemének színén filozofáltam).

- Jöhetsz, úgyis mindig agybajos - legyintettem, azután ismét karonfogtam JJ-t, és elegánsan odasétáltunk a családomhoz.

- Lányok, ő itt JJ, JJ, ők itt a testvéreim Jane és Catherine. - tettem gyors bemutatást, majd elengedtem a fiú karját.

- Hol ismerkedtetek meg, hugi? - kérdezte Jane.

- Megmentett az agyvérzéstől - kuncogtam.

- Szia, Catherine vagyok, hívj csak Cat-nek - lépett oda a közvetlen kishúgunk.

- Szia, én vagyok a másik JJ - mosolygott rá a nővérem is.

- Hol van Rose, Isa? - fordultam aggódva Jane-hez.

- A másik nővérem - magyaráztam gyorsan az új barátomnak. - Figyelj, holnap tizenegykor a hajó elejében?

- Ott leszek, szépség. Jó éjszakát, lányok! - simított rá a kezemre JJ, azután megfordult és elment.

- Húúú de jó srác - nézett utána Lexi.

- Meglépett - suttogta Jane halkan, én pedig fogtam, és elindultam.

- Hova mész, Ari? Ari? - szaladt utánam Isa, és amikor beért, igyekezett lépést tartani velem.

- Hova megyünk? - kérdezte Lexi.

- Baj van, hercegnő? - jelent meg a másik oldalamon JJ is. - Láttam, hogy megindulsz, gondoltam jövök, ha kell segíteni.

- Köszi - mosolyogtam rá, azután előrenéztem. - Megkeressük Rose-t.