Impossible - Bungou Stray Dogs fanfiction

1. rész: Az elveszett

Dazai szemszöge:

Teljesen normális este volt aznap. A lupinból indultam hazafelé. A gondolataimba merűltem és nem figyeltem az útra. Pedig kellett volna. Még egy napot túléltem, de holnap ugyanilyen lesz. Újra ugyanaz. Megbízás megbízás hátán vegyítve jó sok hullával és leöntve vérrel. Töprengésemből a velem szembe futó lány zökkentett ki. Hosszú fekete haja ide oda szállt. Fehér hálóing szerű ruha volt rajta fekete bakanccsal. Ki öltözik a decemberi minuszban így? Mindkettő keze be volt kötve, ami csak növelte a kíváncsiságomat. Hátranézett futás közben így nem figyelt oda, ezért nekem jött. Későn reagáltam, ezért hátraesett. Ijedten nézett rám. Láttam rajta, hogy fél.

- Bocs - mondta halkan majd felállt és ment volna tovább, de elkaptam és a vállánál visszarántottam.

- Minden oké? - kérdeztem. Az elején habozott, mint aki nem tudja elmondhatja e. De megszólalt.

- Nagyon nem - mondta mire egy folytasd tekintettel néztem rá.

Ekkor azonban átnézett mellettem majd az eleve sápadt arca még világosabb árnyalatot vett fel. Szaporán vette a levegőt és láthatóan sokkban volt. Hátranéztem és egy férfit pillantottam meg. Fehér köpeny volt rajta. Szemüveges volt a sötérbarna haja meg kopaszodott. Akárki is ő nem tűnt szimpatikusnak. Erről a lány arckifejezése is árulkodott. Megragadtam a karját és gyorsan behúztam egy sikátorba. Leültettem kettő kuka közé majd én leguggoltam vele szembe.

- Ki az a férfi? Miért vagy télen ilyen ruhába? És miért nézel úgy ki mint egy hulla? - kérdeztem egy kicsit ingerűlten. Ma kemény feladatom volt sok halottal és az alkohol is rátett a hangnememre egy lapáttal. Csak aludni akartam már.

- Elszöktem. A laborból - mondta halkan.

- Milyen labor? - kérdeztem vissza.

- A Ryusaki intézetből.

- Az egy nevelőotthon - mondtam értetlenkedve

Lehet beverte a fejét

- Nem az!! Bizonyítékot kérsz? Tudok mutatni egy csomót - mondta ingerűlten.

- Oké oké kiszöktél az állítólagos laborból folytasd - mondtam majd éréztem, ahogy oldalra dől a fejem. Lekevert egyet nekem ez a lány. De akkor ő felszisszent és a kezéhez kapott.

- Persze pont, amikor segítséget kérek, akkor kell a legbunkóbb embert találnom - morogta

Igaza van. Bunkó módon viselkedtem vele. Visszanéztem rá. Egyenesen a szemébe.

Mond el az igazat!

- Esküszöm nem hazudok! A kinézeted alapján gondolom tisztában vagy az emberkereskedelemmel.

- Port maffia tag vagyok persze, hogy tudom - Mondtam de a lány nem ijedt meg ettől. Talán tudta is, hogy maffia tag vagyok?

- Minnél több gyerek annál több pénz. Pontosabban az általuk selejteknek hívottak, akiknek nincs képességük. Nekem és pár társamnak van. Azzal kísérleteztek velünk. Mik a képesseink határai, lehet e ellopni képességeket, lehet e adni másnak meg ilyenek. Érted már? - kérdezte.

Egyszerű és borzalmas haszon és hatalom húzás. Nem tudom miért, de hittem a lánynak.

- Az a férfi Ryusaki, a vezető és egy őrült pszichopata tudós. Én voltam az a tesztalany, akit imádott.

- Miért? - kérdeztem.

- A sebeim a képességem miatt gyorsabban gyógyultak. Meg akarta szerezni.