Impossible - Bungou Stray Dogs fanfiction

4. Rész: A régi kikötő

Dazai szemszöge:

Két tűz között voltam. Vagy megmentem Chuuyát és Mori letépi a fejemet, mert otthagytam egyedül a rohadtul aranyos lányát vagy Chuuya meghal és Mori azért tépi le a fejem. Minden is melyiket válaszzom ígyis-úgyis letépi.

Nem volt időm felpattani semmilyen jàrműre. Az arra tartó metro pont előttem ment el, ezért a hídon átfutva induktam a régi kikötő felé. Hozhattam volna magammal Keikot, de nem ismerem a lànyt. Nem rudom megtudja e védeni magát. Ha meg is tudná, annyi szatyor mellett nem hiszem. Meg eleve nem akarom több veszélybe sodorni.

Szinte a teljes tüdőmet kiköpve, de odaértem. Bentről lövöldözés hallattszott. Elővettem a pisztolyom és benéztem. Chuuya a képességét használva védekezett. 1 vs vagy 200 fegyveres ember. Ha itt lennének az embereim gyorsan meglennénk, de nincsenek. 2 vs 200 lesz. Az is valami. Beljebb mentem és elkezdtem lőni az embereket. Chuuya észre vett. Előjöttem és úgy lőttemn akit láttam.
– Kik ezek? – kérdeztem

– Szövetségesnek mondták magukat, de ahogy látod hazudtak

Chuuyával közösen harcoltunk. Az elején jól ment. Viszont arra nem figyeltem, hogy az egyik mögém osont és belelőtt a vállamba. Reflexből hátra fordúlzam és Chuuyával együtt levággubk neki egy isteneset, ami miatt belerepült a falba.

– Egyre többen vannak Dazai ez így nem lesz jó – mondta Chuuya

– Tudom. Márvsak egy lehetőség maradt.

– Ugye leállítasz?

– Ezt meg sem kell kérdezned – mondtam miközben nekiváhtam az egyik embert a másiknak, akik így beleborultak a vízbe.

Nem teljesen felkészülten, de készen álltunk Chuuyával.

Keiko szemszöge

Tanácstalan voltam. Utána akartam menni. Tökéletesen tudok célozni. Talán túlságosan is. Viszont ennyi cuccal nem tudom utolérni. Ezért is lett az, hogy beszaladtam a mosdóba és átöltöztem.

– Megyek én is harcolni. Akkor Mori sem cseszi le, hogy egyedül hagyott – motoygtam.

Fekete legginsemet és a fekete nadrágonat vettem fel a fekete pulcsival és a fehér kabáttal.

Leszaladtam és egy táska boltba bentem. Vettem egy fekete nagy bőrhatásút és beleraktam, amit tudtam. Kicsit nehezen, de minden belefért. Szintr biztos voltam benne, hogy kettő pólóval a legvastagabb pulcsival és a kabáttal nem fogok fázni. Meg a kettő nadrággal. Na és miután úgy néztem ki mint egy eszkimó elimdultam volna, de nem volt fegyverem. Mindegy ott találok. Elindultam volna, de nem tudtam merre kell menni.

– Elnézést merre van a régi kikötő? – kérdeztem egy idős férfitól

– Menj egyenes ott át a hídon majd végig a part mellett.

– Köszönöm – indultam el.

Nagyon kiváncsi voltam a harcra.

Dazai szemszöge

De persze nem mehetett minden simán. Kijött egy férfi és mindenféle indának kinéző cuccot lőtt felénk. Nem is inda volt. Hanem olyan, mint a rózsáknak a szára. Egyre több volt az ember és mivel több helyre kellett figyelni nem vettem észre, hogy az oldalamba lőttek. Odaraktam a kezem, de nem hagytam abba a mozgást a tövisek ellen. Rengeteg vért veszthettem màr most.

– Lefoglalom az áldottat te addig intézd a többit – ordította Chuuya miközben elugrott a talajról és elütötte az utjába álló töviseket.