Impossible - Bungou Stray Dogs fanfiction

8. Rész: Akiko + Békülés?

~Régebben~

- Szóval ki akartál szökni? Azt mondod? - ordította Ryusaki a szemembe miközben ütött egyet az arcomra mire hátraestem.

- É-én nem - mondtam félelemmel a hangomban.

- Ne hazudj! HA nem te voltál, akkor ki szerelte le a szellőzőt, egyedül neked volt hozzáférésed csavarhúzóhoz!

- É-én tényleg nem! -mondtam sírva miközben felálltam. De ekkor a lábamba rúgott. Épphogy nem estem el.

Hírtelen kattant valami a fejemben. Sumival sok mozdulatot betanultunk és elneveztük ezeket. Hírtelen indultam meg és Ryusakit oldalba könyökölve átlöktem a másik oldalra. Turi mozdulat. Tornádó becézve. Sumi adta neki a nevet, mivel a gyorsaságra épül a mozdulat.

Már elfutottam volna, amikor Ryusaki felállt és a karomat megragadva lenyomott a földre és lefogta mindkét kezemet ezzel ellehetetlenítve a kiutat.

- Hogy volt ez az egész! - ordította miközben az arcomhoz hajolt

- Nem tudom nem én voltam - ordítottam és eszembe jutott hogyan kéne innen ebből a helyzetből kiszabadulnom. Oldara döntöttem a fejem és megfejeltem a férfit amennyire tudtam. Gyengült a szorítása így letudtam lökni magamról. Már elmentem volna, de Ryusaki megragadta a bokámat és úgy kényszerítve, hogy pofára essek. Bevertem a fejemet a betonba. De megfordultam és a vállára rakva a másik lábamat ki tudtam szabadulni a szorításából. Már elfutottam volna, amikor a karomat megragadva rántott vissza és bevertem a fejemet a rozoga asztal sarkába.

- Tudjátok mit csináljatok vele - mondta Ryusaki miközben a pánik úrrá lett rajtam és segítségét kiáltva próbáltam ellenkezni, hogy ne vigyenek el. Nem tudom hova, de ne vigyenek. Ki akartam rántani a karomat a szorításukból, de csak azt értem el, hogy eltörték. Közben Ryusaki jóízűen nevetett.

~Vissza a jelenbe~

Majdnem ugyanazok a mozdulatok. Kettő különbség volt. Az egyik, hogy nem ordítottak velem közben. A másik pedig az, hogy nem Ryusaki ütött meg, hanem Dazai, akiben kezdtem megbízni. Az ágyon feküdtem a fejemet meg a párnába nyomtam, a mikor kopogtatást hallottam.

- Bejöhetek? - hallottam Chuuya hangját

- Aha - mondtam mire benyitott

- Minden oké? - kérdezte leülve mellém

- Aha - válaszoltam egyszerűen

- Szóval nem. Elmondod mi volt?

- Aha - ültem fel és néztem rá - Mennyit tudsz?

- Semmit csak azt, hogy Mori behivatott titeket magához.

- Igen ez volt. Megkérte Dazai, hogy képezzen ki. És nyilván teljesen egyértelmű volt nekem, hogy meg fog ütni, de a mozdulatok ugyanazok voltak mint régen mikor Ryusaki bántott. Akaratom ellenére is menekülni akartam és féltem - mondtam

- Mi a faszt csinált Dazai? - utalt a sebre

- Semmi az szerintem véletlen volt. Megfejeltem a ládát

- Véletlen?

- Igen mert Dazai nem erőszakkal lökött oda. Vagyis remélem - tettem hozzá

-Oké, ha meglátom azt a rohadékot akkor tuti megfolytom - morogta Chuuya - Gondolom megmondta Mori hogy óvatos legyen veled. Erre ezt csinálja. Igazi idióta. Nagyon fáj?

- Nem - mondtam

- Megfogsz neki bocsájtani? - kérdezte

- Meg kéne, de... - kerestem a szavakat, de nem tudtam hogyan mondjam el. Mi van ha újra ez lesz? Mi van ha komolyan bántani akart? Mintha Chuuya a gondolataimban olvasott volna válaszolt.