Impossible - Bungou Stray Dogs fanfiction

2. rész: Visszaemlékezés

~17 órával ezelőtt~

Szokásosan 6-kor keltünk a sziréna hangjára. Kapunk 10 perc elkészülési időt majd az ágyban ülve kell várnunk Ryusakit, hogy kiválassza az első tesztalanyt.

– Ha én leszek ma akkor inkább meghalok – morogta a párnájába Ami

– Egyetértek – ült fel szana-szét álló barna hajú Mana

– Fogadok, hogy megint én leszek – mondtam a fejemet fogva – Ahogy tegnap, tegnapelőtt és úgy az elmúlt két hétben

– Én annyira félek – nézett ránk a patkány plüssét ölelgetve Jesy

– Szerintem mindenki – ásított Sumi – Főleg a villamosszéktől

– Örülj téged a képességed miatt nem rakhatnak bele abba – mondta Mana miközben felvette a szokásos ruhánkat.

Igaza van. Sumi képessége az, hogy a hajából bombákat tud csinálni ez miatt kihagyta azokat a kísérleteket nehogy felgyulladjon. Eddig csak Ami járta meg, aki a sokk mellett még egy adag pánikrohamot is kapott, amikor meglátta a haját.

Én is kikeltem majd átöltöztem. Sumi segítséget kért, hogy húzzam ki az ágyból.

– Miért?

– Nem érzem a testem – mondta egyszerűen

– Csak nem bénultál le? – kérdezte ijedten Mana

– Nyugi nem tegnap este Sumi volt az, aki felborította a szekrényt – emlékeztettem miközben felhúztam.

A vállamon a lőtt seb nagyon nem örült ennek.

– Azóta sem tudom, hogyan csináltam – mondta

– Lányok nem akarok vészmadár lenni, de 2 percünk maradt – Szólalt meg Jesy

Rohamtempóban mindenki átöltözött és beágyazott majd vártunk. 5 lány maradt. Vagyis mi. Jesy a legfiatalabb, 8 éves. Utána Ami 11, Sumi 13, én 14 és végűl Mana 15-el. A 10 fiút nem nagyon tudom, mert csak akkor vagyunk velük ha párbajozunk. Egyedül Yurit tudom, mert együtt íjászkodunk. Ő 15 éves. Csöndben voltunk majd kinyílt az ajtó. Ryusaki jött be őrült vigyorral.

– Na ahogy látom ti lányok mindig időben elkészültök. Keiko gyere!

– Tudtam – suttogtam

Felálltam majd Ryusaki mellett kimentem. Végigmentünk a folyosón majd le az alagsorba. Ott három ajtó van egy hosszú folyosón. Ha balra megyünk akkor párbaj van, ha egyenesen akkor kínzás, ha pedig jobbra akkor kísérlet. Feszülten vártam mi lesz.

– Hogy vannak a sérüléseid.

– Egész jól

Ha azt mondom jól akkor kínzásra visz. Mert elvileg az növeli a fájdalomküszöböm. De ha azt mondom, hogy nem akkor kísérletre. Így egy opció marad. De nem oda indult el. Hanem egyenesen.

Baszki!

Ezt a szót egy könyvben olvastam, ahol össze volt gyűjtve rengeteg káromkodás. Még jó, hogy Ryusaki nem nézi meg ezeket a könyveket. A szobába bemenve márcsak remélni tudtam, hogy nem a villamosszékhez. Szerencsére nem. Tovább mentünk egy üres terembe, ahol több ember is volt, akik segítenek Ryusakinak.

– Ülj le – mutatott a székre, mire félve odamentem és leültem. A doki odament egy asztalhoz és felvett egy inekciós tűt.

Mi lehet abban?

Mintha csak olvasna a gondolataimban válaszolt.

– 5 percre eltűnik a képességed. Az a feladatod, hogy túléld azt az öt percet. Az embereim fognak rád támadni. Minnél több sebet szerzel annal több órát kell étlen töltened. És hogy miért ide hoztalak? Rájöttem a taktikádra. Elég feltünő, hogy mindig "egész jót" mondasz, ha megkérdezem hogy vagy – ragadta meg a karomat majd levette a kötést – Hum most nem hazudtál – mondta majd egy " mindegy is" vállrándításra majd belenyomta az anyagot az erembe.