Kpop Reactions

Jin (BTS)

Army_girl86 kérésére.
Remélem tetszik (⁠人⁠*⁠'⁠∀⁠｀⁠)⁠｡⁠*ﾟ⁠+
Kérdések nyitva vannak ^^

Nem emlékszem semmire. Fájó fejjel, és lábbal keltem. Fel erős fény világított a szemembe. Körül néztem és mindenhol fehér falat láttam.
-Felkelt! -kiáltott fel egy megszokott, össze tévesztehetlen hang. Anyukám hangja.
-(T/N)! -nézett rám- jól vagy?
-P-persze -próbáltam magam ülő helyzetbe hozni, de a lábamba kinzó fájdalom nyilalt.
-Jaj ne erőltesd meg a lábad -szaladt oda egy doktornő
- (T/N) igaz? -erre csak bólintottam- 2 napig nem voltál magadnál, a jobb lábad meg eltört. Mindjárt jön a gyógytanárod és megmondja a gyógytornád menetrendjéd.
-Rendben -mondtam.
Itt eszembe jutottak az események.

Sétáltam az utcán. Este volt. Az úttesten átmentem. Mikor a felénél jártam, egy csapódást éreztem a jobb oldalán a testemnek. Utána összeestem. Mindenem fájt. Majd elsötétült a kép. Innentől már semmi se jut eszembe.

-Asszonyom -mondta a nővér és anyukám felé nézett - lejárt a látogatási idő -mondta
-Rendben. -puszilt egyet a homlokomra- majd valamikor jövök, de tudod hogy holnap indulok az üzleti útra apáddal. Szóval ha bármi gond van kérem a nagyszüleit hívják -mondta az orvosra nézve -itt a telefonm száma -nyújtotta oda a lapot anyukám.
-Rendben -bólintott a nővér -viszontláttásra
-Viszontláttásra -bólintott anyukám és kiment.
-Majd pár perc és jön a gyógytornász -mosolygot rám a nővér- ha bármi van ott van melletted a piros gomb -mutatott tollával az ágy mellé- nyomd meg és ha tudsz beszélj bele
-Rendben, köszönöm -bólintottam

Pár perc sem telt bele. Már is kopogtattak az ajtón.
-Jöjjön be nyugodtan -mondtam
-Szervusz -nyitott be egy magas, jó képű, gyönyörű telt ajkú, széles vállú maximum 31 éves férfi.
-Jó napot -néztem le a kezeimre
-Jaj nem kell tegezni -mosolygot- magáz nyugodtan.
-Rendben -mosolyogtam el
-Hogy hívnak? -ült le az ágyam melletti székre
-(Teljes Név) vagyok -néztem rá- és te?
-Kim SeokJin -vagyok- de nyugodtan hívj Jinnek
-Rendben Jin -mosolygotam rá
-Hány éves vagy ha szabad kérdeznem? -mondta
-20 -mondtam- és te?
-31 -mondta
-Fiatalabbnak tartalak -mosolyogtam
-Köszi -mondta
-És mi lesz a terv? -utaltam a gyógytornára
-Hát, naponta egyszer biztos hogy lesz. Nem tudjuk meddig tartunk bent, de ne aggódj. Élvezhető egy társaság vagyok ha unatkozol -kacsintott
-Rendben -pirultam el
-Itt a telefonom, írd be a számod -nyújtotta felém a készüléket.
-Itt van az enyém is -adtam kezébe a telefonom
Gyorsan belepötyögtem a számom és a nevem és visszanyújtottam neki.
-Tessék -adtam a kezébe
-Itt a tied is -adta vissza
-Majd még jövök hozzád valamikor, addig is hívj vagy írj, bejelöltelek amúgy is -mondta majd egy mosollyal ki ment.
-Mamám de jól néz ki ez a Jin -gondoltam magamba- de az a húsz év -sóhajtottam

A nap végig unatkoztam. A nővér 2x bejött hogy megkértezni hogy hogy vagyok. Ezenkívül csak kaját hoztak be nekem, ami rosszabb volt mint a menza kaja általánosba (vagyis nem tudom, nekem ilyen véleményem van a kórházos kajáról, amit kaptam). Este felé már kezdett lecsendesülni a hely. Kevesebb kialábó anyuka volt és síró kis baba.Az orvosok szaladgálása is egyre kevesebb lett.
Este tízet mutatott a telefonom, mikor megnéztem. Nagyon unatkoztam. Ekkor viszont beugrott a fejembe az hogy Jinre rá írhatnék

(T/N): Szia, zavarok?
Jin: Szia, dehogy is :D
(T/N): Annyira unatkozom :(
Jin: Várj egy picit

Ezután egyből megcsörrent a mobilom. Jin volt az. Videó hívást indított

-Szia -köszönt bele a kamerába kicsit álmos szemmel
-Szia -intettem bele a kamerába- álmos vagy? Mert akkor hagylak
-Nem vagyok az -mosolygot halványan- amúgy aranyosa pizsama -kacsintott. És ekkor tűnt fel hogy a kedvenc hello kitty-s pizsama felsőm pont látszodik.
-Köszi -pirultam bele
-Na pirulj bele ha gondolod én is megmutattom -vigyorgott
-Mit? A Mickey egeres pizsamádat? -nevettem el magam halkan- mert azt ne mert attól félek
-Nem olyan nyugi -nevetett pimaszul
-Akkor mutathatod -vontam vállatt naivan
Erre felállt és és a tükör elé ment és megfotdíotta a kameráját. Nem várt látvány fogadott. Jinen csak egy nadrág volt. A hasa szép kockás volt, vállai meg még nagyobbank tűntek.
Teljesen elpirultam
-Na tetszik? -vigyorgott
-Még jó -sutogtam- vagyis hagyjál
-Ahaa már le se tudnád tagadni -vigyorgott
-Hahjjj Jiin -nyöszörögtem
-Mi az (T/N) -vigyorgott, még mindig a hasát mutatva
-Naaa még csak ma ismerlek, és már a hasad nézem
-Hát gyorsan haladunk nem de? -vigyorgott
-11 évvel fiatalabb vagyok -motyogtam
-És? -vigyorgott

Tegnap hajnali 1-ig beszéltünk. Azután az este után viszont már szinte minden este hajnalokig beszéltünk. A kórházban is mindig itt volt mikor nem volt dolga. Sose unatkoztam mellette. A viccei mindig megnevetettek. Néha még kaját is hozzot nekem. Mindig remek volt. Nagyon jól főz. A napok mindig szórakoztatóak voltak mellette. Egyre jobban szerettem belé.

Ma volt az utolsó nap amit bent kellett töltenem. Féltem hogy többet nem látjuk egymást.
-Szia -kocogtatta meg a válam valaki. Ezzel a gondolataimmat megszakíotta
-Szia -fordultam meg mosolyogva. Jin volt az.
-Gyere, beszéljünk -mondta és kézen fogott.

Még mankóval voltam, így kicsit nehézkésen eldöcögtem, hozzá.
-Mond csak -mondtam mikor már ketten voltunk.
-Tudod (T/N). Én szeretlek -mondta
-Tudod Jin, én is -mondtam
-de nem zavar az a 11 év? -mondtam
-Nem, ha téged se -mosolygot
-Engem se -mosolyogtam.
Ezután már csak Jin puha ajakait éreztem a számon.

Remélem tetszik, nekem egészen bejön. Amúgy valaki látta már a basketball diaries-t?