Kpop Reactions

Sunghoon (Enhypen)

Aki nem bírja a szomorúbb könyveket az ne olvassa el

-------------------------------------------
A tetőn ültem, és az eget kémleltem. Az eső szinte szakadt. Éreztem ahogy folyik le az arcomon a hideg víz. Csak jöttek elő sorra az emlékek

[Vissza tekintés]

-Gyere (T/N) -húzott ki magával Sunghoon az esőbe- élvezni fogod!
-Ne butáskodj meg fogunk fázni -nevettem
-És? -mosolygot úgy mint ahogy még sose láttam.- csak táncolj velem! Egyszer élünk.
Beadva a derekam nevetve ragadtam meg a kezét. Kint szakadt az eső. Végig táncoltunk és önfeledtül nevetünk. Kezei a derekamon pihentek, az én kezeim meg a vállán. Csak mosolyogtunk. Az eső ömlött ránk. Hajunk, arcunk, ruháink csuron vizesek voltak. De nem érdekelt. Ott abban a pillanatban semmi se érdekelt minket. Felszabadultak voltunk. Olyan volt mintha nem ezen a világon lennénk. Ezen világon ahol a a nyomás miatt sose lehet az ember igazán szabad. Ahol mindig meg kell feleni valakinek. Ahol ne legyen az ember "kövér" mert az csúnya. De ha vékony az meg beteges. Ahol nem lehet úgy élni hogy megkülönböztetik amiatt az embereket hogy milyen a bör színük. Hogy fiút vagy lányt szeretnek. Hogy honnan származik. Hogy hogy néz ki.
Nem itt szabadok voltunk. Szinte a fellegelbe jártunk.
Csak táncoltunk, táncoltunk és táncoltunk.

-(T/N) -sutogta az nap este miközben az ágyba egymást ölelve voltunk.
-Tessék? -néztem a gyönyörű íriszeibe.
-Ha egyszer meghalok -kezdte el
-Isten ments hogy meg halj! -mondtam- ilyet ne is mondj!
-De egyszer mindenki meghal. -simított lágyan az arcomra. -szóval ha egyszer meghalok, kérlek gondolj rám mikor esik. Gondolj erre a napra. -sutogta.
Már akkor könnyeimmel küszködtem
-Rendben, de ez fordítva is legyen így -sutogtam
-Ígérem -nyújtotta felém a kis ujját, amit összekulcsoltam az enyémmel.
-Szeretlek! -mondtam
-Én is -csókolt meg

[Jelenbe]

Azóta eltelt 3 hónap. Még mindig nem tudom elhinni. Egy hónappal a beszélgetés után, megtörtént a tragédia. Teljesen szét estem. Sunghoon meghalt. A testem, szívem lelkem adtam oda neki. Hiányzik. Minden nap hiányzik. Az ölelése, a hangja, a csókja, a jelenléte, a kisugárzása. Mindene. Az esőt nézve zokogtam. Elő jött az a nap mikor beszéltünk.
A szavaira azóta emlékszem.

-Hiányzol -zokogtam és felálltam. A tető széléig sétáltam
-Most már újra veled lehetek. -sutogtam magam elé és leléptem a tetőről.

A fájdalom teljesen elmúlt. Sötétséget láttam egy ideig majd újra fényt. Nem a földön voltam már hanem valahol máshol. A nyomás megszűnt. Ő is ott volt velem.
-(T/N) -sutogta
-Sunghoon -sutogtam
-Szeretlek -mondtuk egyszerre.

Nem lett a leghosszabb rész. Remélem tetszik azért. Kérések viszont jöhetnek <3