Kpop Reactions

Yeonjun (TxT)

Előre elnézést kérek hogy mostanában inkább szomorú részeket írok, de ezek jönnek. A mostani is ilyen, de ez nem (T/N) szemszögéből hanem Yeonjun-é ból lesz

>>>>>>>>>>>>>>>>>

A sok sajnáló tekintet amit nap mint nap kapok egyre rosszabb. Oda jönnek sajnálatukat kifejezni, de csak azért mert történt valami. Eddig nem foglalkoztak a kis társaságunkkal de most hogy történt valami egyből mindenkit érdekelünk.

-Yeonjun, gyere beszéljünk -int magához Soobin
-Rendben, jó lesz most is? -mondtam. Nem volt már kedvem kivárni az utolsó tesit, meg ott nem is csinálunk semmit úgyse, így simán elmehetünk.
-Persze csak gyere velem -mondta nyugodt hanggal.

Kimentünk az iskola kapuin és a szokásos helyünkhöz mentünk. Szinte minden délután itt voltunk. Soobin, Kai, Beomgyu, Taehyun, (T/N) és én. A park tele van gyönyörű cseresznye fákkal, meg van a közepén egy pici tó is, amibe mióta tudom koi pontyok uszkálanak benne.
Az utóbbi időbe viszont nem nagyon jártam erre. A tragédia után képtelen voltam bármit is csinálni. Egésznap gondolataimba merengtem. Emiatt már nem voltam annyit a többiekkel se.

-Jun, figyelj rám -ült le mellém Soobin a padra- mindenkinek fáj.
-Tudom -sutogtam magam elé
-És azt is tudjuk neked fáj ez a legjobban. Hozzád állt legközelebb. De tud nekeünk is borzasztóan hiányzik.
-Tudom, és sajnálom hogy nem voltam így. Megint a saját szomorúságom foglalkoztatott leginkább -sutogtam, vissza majd egy könnycsepp gördült végig az arcomon.
-Nem baj, minden embernek foglalkoznia kell magával. Neki is csak az volt a baja, vagyis nem baja. Nála önzetlenebb embert nem is ismertem. Mindig mindenkit maga elé helyezett. Sose beszélt a gondjairól, de mindig segített mások gondjainka megoldásához. -mondta mellettem
-Igen, de ha tudtam volna segíthettem volna. De eszembe se jutott hogy ilyen mértékű gondokkal küzdhet. Mindig terelte a témát ha róla volt szó. Sőt állandó mosolygot. Sose hitte volna az ember higy ilyen megtörténhet. -sírtam el magam
-Igazad van, Yeonjun. Teljes mértékben
-Tudod, már csak abba reménykedek hogy nem fájt neki. Hogy megszabadult az összes fájdalmától.
-Elhiszem. Mindannyian abba reménykedünk. -tette a hátamra a kezét
-De mitől voltak ilyen gondjai? Mitől lehetet ez a sok fájdalom a szívébe?- zokogtam a fájdalomtól
-Nem lehet tudni. Minden embernek vannak démonjai. De nem lehet tudni milyen erősségű. -mondta kisé szárazon
-Remélem már békén hagyják a démonjai. -sutogtam

Késő estig beszélgetünk, majd Soonin közölte hogy haza kell mennie tanulni. Én is elindultam haza felé, de meggondoltam magam és oda mentem ahovak a tragédia után soha se mertem menni.

Nem tartott sokáig egyből felismertem melyik is az ővé. Oda ültem a hatalmas márvány faragmány elé a földre és ráraktam a kezem.
Felnézetem és elolvastam mivan rá írva.

(Teljes neved)
2006-2024

"Nem múlnak ők el
Kik szívünkben élnek,
Hiába szállnak árnyak
Álmok, évek."

-Istenem (T/N) annyira hiányzol -hajtottam rá fejem a sírra. Nem érdekelt hogy tiszteletlenség. Így közelebb éreztem magam barátnőmhöz.

Hűvös kora tavaszi nap volt. 4 napja nem beszéltem a lánnyal mert beteg volt, és sose volt híve a telefonálásnak. Így hát úgy döntöttem meglátogatom. Vettem neki egy csokort amit (kedvenc virágod)-i alkottak.
Mikor a ház elé értem becsengettem. (T/N) helyett viszont anyukája nyitott ajtók. Alapjáraton mosolyogós vidám fiatalos arcát most nem láttam. Sápadt szomorú és letört volt.
-Gyere be -invitált be
-Jó napot. (T/N) itthon van?
-Én annyira sajnálom Yeonjun -zokogta anyja
-Mi-mit? -kérdeztem ijedten.
-(T/N) -remegett meg a hangja- tegnap előtt meghalt.
-Mi-mi? -remegett meg az én hangom is és eredtek meg a könnyeim- az hogy történhetett. Olyan beteg volt?
-Ne-nehm. Leugrott a tetőről. -mondta ki majd zokogott.
Nem tudtam válaszolni. Fáj irtózatosan fájt. És sírtam. Zokogtam. (T/N) anyukájával együtt sírtunk.

-Sajnálom hogy nem segítettem -sutogtam a sírnak- ha szóltál volna biztos átvészeltük volt. Ketten. Mindannyiunknak szörnyen hiányzol. -folytak le könnycseppeim a sírra.
-De tudod remélem már nem fáj semmid. És azt is tudod hogy mindig ott leszek neked. Te meg mindig a szívembe leszel. -sírtam.
-Szeretlek. Mindennél és mindenkinél jobban -sutogtam majd lecsuktam a szemeim

Remélem tetszik. Kéréseket szívesen vállalok. Egyébként próbáltam szép idézetet választani, és ezért is írtam ide ezt a Juhász Gyula idézetett. Szerintem gyönyörű. Na legyen mindenkinek szép napja<33