Kpop Reactions

Wonwoo (Seventeen)

Szomorúbb rész. Bocsánat, de ez az ötlet rég óta a fejembe van, és nem tudom tegnap eléggé letört voltam, és úgy döntöttem itt az ideje megírnom.

Tessék>>>>>>>>>>>>>>>>>>

Mindig azt mondják az embernek, hogy a barátok, meg az emberek csak jönnek és mennek, de a család fix. Hát persze aki egy tökéletes amerikai filmbe illő családba él annak lehet az. De az nem én vagyok.

Kis korom óta családi gondokkal küzdök. Az iskola ahova járok se a legjobb. Az osztálytársaim kiközösítenek mert más vagyok. A másság alatt annyit értek hogy, arcomat egy nagy heg díszíti. Nem vagyok rá büszke. Sose voltam mindig azt az estét jutatja eszembe.

Azon az este volt az első nagyobb konfliktusom a szüleimmel. A helyzet viszont azóta se javult. Kiabálnak velem, megalázank, bántanak lelkileg és fizikailag is. Azon az estén amikor heg került az arcomra, először vesztünk össze. A sebhely úgy került oda hogy apukám a nagy lendületével a tükörnek lökött, ami eltőrsz mögöttem. Hátamat és az arcomat érte maradandó sérülés. Az nap este bátyám kezelte le a sebbeim. Apropó a bátyám. Ő az az ember aki sose ártott nekem. Aki mindig szívből szeret. És aki mindig ott van nekem. Este mikor a szüleimmel veszekedtem, vagy mikor sírtam mindig átjött. Nyugtató szavakat sutogott a fülembe míg el nem aludtam. Csak ő tudod a hátamon lévő varokról is. Ő kezelte le az nap. Benne bízok a legjobban meg.

Ma este is egy kiadós vitát tudhatok a hátam mögött. Fájt. De ez már nagyon. A szavakat amiket a fejemhez vágott sose fogom elfelejteni.

"Ne csodálkoz ha kiközösítenek. Fogd fel nem akarnak veled lenni. Megértem hisz mi se akarunk csak becsúszantál."

-Nem csinálom ezt tovább -sutogtam és kimentem sétálni.
A lábaim csak vittek magukkal. A fejembe egyre több gondolat kavargot. A bántó szavak. A bántó tettek. A sok ütés amit kaptam. Nem. Nem. NEM!
Lehet igazuk van. Egy hisztis kurva vagyok. Egy nyávogó gép. És abba is hogy nem kellek senkinek. Végül is Sanghoon is csak megsajnált. Ehhez hasonló gondolatokkal jutottam el városunk egyetlen hídjához. Peremére ültem

-Így biztos jobb lesz. Nem fog fájni! -sóhajtottam és feláltam a peremre
-Ne tedd! -sutogta egy hang mögülem
Hátra nézetem, és dédmamám láttam.
-Képzelődöm? Már 12 éves koromba elhúnytál dédi. Nem te vagy az biztos
- kezdtem mondani neki- vagy meghaltam? Ez már egy más világ? De még mindig fáj! Mit tegyek? Basszus ez soha se lesz jó
-(T/N), manóm -sutogta azzal az édes mosolyával ahogy mindig rám nézett. Tiszta volt mint gyémát. Lelke a legkedvesebb. És a szeretet ami mindig csak úgy áradt belőle -Ne tedd kérlek! Gondolj bele. Elveszíteni az életet? Te ennél többet érsz. Ne válaszd a legkönnyebb utat.
Küzdj a céljaidért! Nem emlékszel? Kiskorodba mindig arról álmodtál hogy idol lehes. Ne hagyd elveszni ezt az álmod!
-Igazad van -szipogtam- megpróbálom! Új életet kezdek! -sutogtam magam elé.- köszönöm -nyitottam ki szemem, de akkor már nem láttam senkit.

Egyből haza rohantam. Otthon már mindenki aludt. Szobámba felszaladva pakoltam bele táskámba és sporttáskámba minden cuccom amit tudtam, meg ami kell (az eddig összegyűjtött pénzem, ruháim, irataim, tisztálkodó szereim, és egy kép amin a bátyámmal vagyok)
Miután ezeket összeraktam, még átszaladtam Hoon hoz, elköszöni
-Sanghoon, Hoonie -sutogtam bátyámnak
-(Becenéve) -kelt fel egyből
-Elmegyek. A telefonom nálam lesz, meg majd ha gondolod találkozhatunk is. -mosolyogtam
-De (T/N) ha bajod lesz? Ha kórházba kerülsz? -sutogta fivérem
-Akkor tudják kit kell hívni. Csak a te számod van benne a telefonomba, muszáj mennem nem bírok itt lenni többet -mondtam
-Naponta hívj, és mond el mindig hol vagy -puszilt a homlokomra- Szeretlek
-Én is -öleltem magamhoz szorosan, majd átmentem szobámba a cuccaimért és ablakomon kimászva mentem el.

>>>>>>>>>6 hónap múlva

6 hónapja mentem el otthonról. Bátyámmal tartom a kapcsolatot csak. Ebben a hat hónapban is zajlott az életem. 5 hónapja sikeresen gyakornok lettem a Pledis-nél. Itt lettek igazi barátnőim. És egy barátom is, még pedig Wonwoo. Wonwoo már idol, egy igazán híres bandába, a Seventeenbe. Akkor lettünk jóba mikor ide kerültem, egyből segített. A cég nem tűri igaz az ellentétes nemű barátságot, de itt azt hiszik hogy csak segít. Végül is tényleg csak segít, de nem csak a gyakorlásba hanem a lelki megerősödésbe is. Szoros barátság fűz hozzá. Sőt irányomból már nem csak barátság. Minden nap egyre jobban szeretek bele a fiúba.

-(T/N) -kiáltotta miközben a táncot gyakoroljuk amit meg kell tanulnom- nagyon piros vagy nincs meleged?
-De-deh -lihegtem
-Vedd le a pólód, gondolom sport melltartó van rajtad -mondta. Vegyem le? Mi lesz a hegekkel? Nem szívesen mutogatnám
-Nem akarok tolakodó lenni -mondja
-Nem vagy az, csak tudod -kezdtem bele
-Igen? Ne aggódj nekem elmondhatod -ültetett le a földre.
-Ne undorodj tőlem! -mondtam majd levettem a pólóm.
-Miért undorodnék? -mosolygot rám, majd megfordultam
-Ezért -sutogtam magam elé és megfordultam
-Azta -mondta- hozzá érhetek?
-Persze -motyogtam
-Nem fáj már ugye?
-Nem, csak visszagondolni rossz -sutogtam
-Akkor volt mikor az arcodon is történt? -mondta. Csak ő tudja a teljes történetet.
-Igen
-(T/N) -mondta- mondhatok valamit?
-Persze -fordultam meg. Bár keze még mindig a hátamon volt.
-Én szeretlek -mondta és az ajkamra hajolt. Csókját viszonoztam, gyengéden a hajába túrtam. Ő derekamra fogva az ölébe húzott és úgy ölelt át.
-Én is -váltunk el. Fejemet a vállára hajtottam- de ugye nem lesz rossz a karrierednek -motyogtam a vállába
-Nem lesz -puszilt a nyakamba

Fhuu hát az elején kicsit furcsa a csaj, de ne úgy képzeljétek el hogy ilyen p*csa, hanem hogy lelki roncs
Amúgy remélem tetszik, pusza
Kéréseket vállalok❤️