talán csak vissza kellene mennem az óceánhoz. nem tudom. nem tudom. nem. tudom. átlátok a bordáin a csontváznak, de magamon nem tudok úgy keresztülnézni, mint rajtam a többi ember. nincs helyem itt. se ott. de ha arra felé, keletre mennék, talán ott jó lenne, de nem tudom hogyan kell odajutni. az óceán nem létezik.
- haza akarok menni.
- de hiszen itthon vagy.
ez a ház nem az én otthonom. a testem nem az én testem. keletre kellene mennem, de nem mondják el hogyan tudnék odatalálni, hiába kérdezősködöm. az óceán elérhetetlen. emlékszem régen, mindig imádkoztam. mostanában már ahhoz sincs kedvem. olyasmiket mondtam, hogy: édes istenem, kérlek változtass át engem egy virággá, hogy gyönyörű legyek. ma már csak hagyom, hogy az élet elsodorjon az otthonom felé, hogy a szívem letelepedjen a testemben és végre ne legyen kívülálló a saját házában.
- sajnálom, hogy azért nem tudsz szeretni, mert nem tanítottak meg rá.
a boldogságot kihányom egy keddi nap, mikor 13 éves vagyok és azóta nem tudtam pótolni a hiányt a szervezetemben. haza kell mennem. az eső elmossa az igazságot és nem látok ki a szemüvegem mögül. talán csak meg kellene találnom az óceánt. nem tudom. nem tudom.
VOUS LISEZ
kérlek, mondjátok meg merre van az óceán
Poésiehogyan találod meg az óceánt ami nem létezik? hogyan tudsz felnőni, ha nem tanították meg, hogyan viselkednek a felnőttek? hogyan lehetsz boldog, ha mindig kihányod a boldogságod? létezik boldogság? miért nem lehetünk örökké gyerekek? a kérlek, mond...
