Egy érintés [Park Jimin]

~Egy esély~

Az elöttem álló fiú Park Jimin életem szerelme. De nem olyan mint általában. Sőt ezt az oldalát nem is ismerem. Persze hallottam pletykákat, hogy az igazi énje teljesen más. De hogy ennyire?

-Szóval egy fan vagy. De sajnálom ide csak dolgozók és idolok jöhetnek- hangja kedvesebb volt és láthatóan színjáték volt.

-Az igaz hogy fan vagyok, de ma nem ezért jöttem- léptem egyet oldalra és kikerültem és ott hagytam. Igen, képes voltam ott hagyni.

Megkerestem a táblát, és bementem az ajtón. Egy pár lány ült bent. Volt aki szomorúan pakolt össze. Gyorsan leraktam a táskám és percek alatt átöltöztem. Leültem az egyik lány mellé. Kb 5 perc múlva bejött valaki, aki szólt a következő lánynak. Sorra fogyott el mindenki, de amilyen boldogan mentek be, olyan szomorúan jöttek ki. Utolsó voltam és engem is behívtak. Reménnyel teli álltam fel és sétáltam a hatalmas táncterembe. Közép egy asztal és négy szék volt. Mindegyik hely el volt foglalva. A zsűri elé sétáltam és átadtam a papírt. Az a papír ami jelzi, hogy egy tánc iskolába végeztem. Kértek egy gyors bemutatkozást is.

-Jó napot! A nevem Park Eunji és Seulban lakom. 24 éves vagyok. Imádok táncolni.

-Köszönöm. Milyen dallal készült?- kérdezte egy nő.

-A Fake lovet kérném szépen- az egyik kedvenc dalom és ráadásul nehéz tánc van hozzá.

Beálltam a terem közepére és becsuktam a szemem. Amint a dal elkezdődött lassú és finom mozdulatokkal kezdtem táncolni. Minden lépést tökéletesen táncoltam, mint minden nap a táncteremben. A szemem még mindig csukva volt. Minden érzelmet a táncba fektettem, mint mindig. A tanc az egyetlen amiért élek. A dal hamar véget ért és csak akkor nyitottam ki a szemem. A zsűri összes tagján láttam a csodálatot. Meghajoltam és az eredményre vártam. Mialatt halkan sugdolóztak, kinyílt az ajtó. Nem hittem amit látok. A terembe Hoseok más névem J-hope lépett be. Gyorsan meghajoltam, ezzel tiszteletemet adva. Imádtam Hobit. Ahogy táncolt, számomra olyan volt mint egy angyal. Vagyis csak a második angyal. Az első Jimin volt, bár a reggeli viselkedése miatt, már nem éreztem angyalnak.

-Park Eunji. Sikeres át ment. Örömmel várjuk holnaptól.- elfolytottam egy sikolyt és nagyon kevesen múlott, hogy ne kedjek el ugralni és táncolni örömömben. Lopva Hoseokra aki engem nézett. Picit lefagytam, majd a zsűrihez mentem és vissza kaptam a papírom.

-Nagyon szépen köszönöm- hajoltam meg. Az arcomról bem lehetett levakarni a mosolyt.

-Holnap reggel 7 orára várjuk. Viszont látásra- felálltak és kimentek. Amint azt hittem hogy egyedül maradtam, elkezdtem táncolni. Eszembe sem jutott hogy Hobi még a teremben áll és kuncogva figyel. Szökdécselve mentem az öltözőbe, ahogy átöltöztem és mindent elpakoltam. Nyakamba raktam a fejhallgatót és bekapcsoltam a Filtert.

Amint kimentem az öltözőböl Hobival találtam magam szemben. Egy pillanat alatt fagytam le és néztem.

-Nagyon jól táncolsz. Gratulálok hogy felvettek. Ha bármikor szeretnél kicsit gyakorolni, nyugodtan keress meg- a szemem kicsit kikerekedett és néztem a srácra. Ez most komoly, vagy csak álmodom. Megcsíptem a karom és mivel éreztem a fájdalmat így rögtön kapcsoltam, hogy ez a valóság.

-Én köszönöm a lehetőséget és mindenképpen kihasználom- örültem hogy ennyit ki tudtam nyögni.

-Rendben. Viszlát Eunji- elsétált az ellenkező irányba és meg csak néztem. Alig hittem el, hogy ez történt. A lifthez ballagtam és megnyomtam a gombot. A fejhallgatómból még mindig Jimin szóló dala ment. Amint kinyílt az ajtó, indultam volna be, mikor megláttam, hogy van valaki a liftben. Pontosan az az ember, aki eközben a fejesemben énekelt.

-Jó napot- hajoltam meg.

-Megint te?- hangja ismét dühös volt -Megmondtam hogy ide nem jöhetsz be.

Sóhajtottam. Gyorsan a telefonomért nyúltam és kikapcsoltam a dalt.

-Már megyek is- kikerültem és beszálltam a liftbe és megnyomtam a földszint gombot. A lift elindult én meg nézte a lassan csökkenő számokat. Megérkeztem a kért emeletre és boldogan sétáltam ki az épületből. Felszálltam az első buszra és haza mentem.

-Szia anya- nyitottam ki az ajtót.

-Szia kicsim. Hogy sikerült?- kivette a kezemből a táskát és lerakta a bejárat meletti szekrényre.

-Jól. Fel lettem véve. De amilyen fáradt vagyok már csak aludni megyek- levettem a cipőm és a szobámba mentem. Gyorsan átvettem az otthoni ruhám és lefeküdtem.

-Rendben édesem. Majd szólok a ha vacsora- ezt már csak félig hallottam, mertár félig az álom világban jártam.