Egy érintés [Park Jimin]

~Miért ilyen cuki?~

Az ájulásom óta el telt egy hét. Rendesen eszem és a napjaim is jól telnek. Végülis nem költöztem az ügynökségre, de nem történt semmi izgalmas. A gyárhoz még mindig bem mertem vissza menni.

-Jó reggelt. Milyen volt az utad?- Jimin jött be a terembe szokásos jó kedvében.

-Jó reggelt. Jó és unalmas- ez igaz. Reggel nem történt semmi. Felszálltam a buszra és beszélgettem Daeunal. Elég sokat szoktunk beszélgetni, néha még ebéd szünetben is.

-Kezdhetjük?- bólintottam, és beálltam a helyemre. Bekapcsolta a zenét és ő is beállt.

Mióta itt vagyok, rengeteg koreot tanultunk. Nagyon szépen tudunk már közösen táncolni. Sokszor úgy érzem itthon vagyok. Jimin miatt is. Mindig vágytam hogy egy ilyen helyen kössek ki. Minden nap táncolni, rádásul azzal akibe szerelmes vagyok. Mintha teljesült volna egy kivanságom. Minden reggel boldogan kelek, hogy minél hamarabb beérjek. Későn megyek haza és mostanában, már a legtöbb időt Jimin társaságában töltöm. Néha itt eszem, de van hogy otthon. Yoojinel is rég találkoztam, amit sajnálok. Terveztem ma meglátogatni, ezért ma elöbb megyek haza. Erről Jimin is tudd, sőt meg is kérdezte, hogy be vigyen-e el. Nemet mondtam neki, hisz azért fura lenne.

---------------------------------------

Már legalább 3 óraja táncolunk. Kifulladva ültem le a tükör elé. Jimin kikapcsolta a zenét, majd nem messze tőlem, helyet foglalt.

-Még bírod?- nézett rám piros arcal. Ilyenkor olyan cuki volt. Mintha elpirulna. Szemébe lógott pár szőke tincs, a többi pedig a homlokára tapadt. Izzadság cseppek folytak le az arcán és a nyakán. Az egész látvany olyan szívmelengető volt. Negbabonázva néztem és nem válaszoltam. Egyik szeméből a másikba pillantgattam. A gyomromban pillangók repdestek. A szivem hevesebben vert és szaporan vettem a levegőt. Persze más ezt mind arra fogna, hogy kifáradtam, de én tudom hogy miatta van. Aki mellettem piheg hallkan és néz rám. Az ember messziről azt hinné van köztünk valami, de ez egyáltalán nem így van.

-Igen bírom, csak éhes vagyok- mondtam nevetve. Nem tudom mennyi ideig néztem még, de lehetett vagy két perc. Mintha a tekiknetem oda ragasztotta volna valaki.

-Akkor menjünk enni- állt fel ezzel ráébredtem, hogy meg kéne mozdulnom. Pár másodperc alatt álltam fel, és indultam el az ajtó felé. Ő is utanam jött és együtt támadtak meg a konyhát. Nem kell félni, nem eszünk annyit. Vagyis egyszer történt, hogy sokat ettünk és Namjoon ebédjét is megettük. Az egyik teremben bújtunk el, mert szegény leader dühös volt. Megúsztuk és nem talalt meg, de nagyon jó élmény volt.

Bementünk a konyhába és kerestünk egy edényt. Feltettünk főni rízst és mellé kerestünk pár hús szeletet. Betettük őket a sütőbe, egy melegítésre. Mind kettő egyszerre lett kész. Két tányérra tettük majd leültünk enni. Persze egész cégig beszéltünk és az egyikünk mindig mesélt valamit. Nevetve kezdtünk neki az ebédnek. Evés közben is beszélgettünk. Egyszer Jimin elkezdett valamit nagyon magyarázni és közben pálcájával hadonaszott. A látvany olyan nevetséges volt, hogy már folyt a könnyem. Nagyon hasonlított egy gyerekre, aki bem akarja megenni az ételt.

-És akkor Jin felvett egy fa kardot a földről és szegény Yoont kezdte kergeni. Mindenki nevetett és a hasukat fogták. Mindig úgy éreztem ők a második családom- fejezte be a történetet. Mosolygott ahogy az egész bandára gondolt. Látszott hogy nagyon sokat jelentenek neki. És mindenki mindenki mindenkinek.

Befejeztük az ebédet és vissza mentünk gyakorolni. Már amennyire a teli hasunk engedte. Négy körül elköszöntünk és elmentem. Első utam otthon a fürdő volt és egy frissítő zuhanyt vettem. Tisztán léptem ki a víz alól. A szobámban kerestem egy egyszerű vékony ruhát. Nem szoktam szoknyát venni, de most kedvem támadt. Felvettem egy fekete rövid szoknyát. Nem volt szűk, mert azokat nem szeretem. Egy fekete toppot amin a nyakánál kis lukak voltak. Elégedetten néztem a tükörbe. Fekete egyenes hajamba szőke csík virított elöl. Nagyon tetszett amikor Jennie hordta így a haját. Engedélyt már nem kellett kérnem, ezért befestettem. Egy aranyos fekete Kuromis táskát választottam. Nem imádom a Kuromit, csak japtam egy táskát, meg szeretem. De most pont illik a szettemhez. Eltettem a telefonom és lila fülhallgatóm. Egy kis pénzt is, nert lehet kicsit vásorolgatok. Elindultam otthonról és elsétáltam a buszmegállóig. A buszra nem kellett sokat várni, hamar megérkezett.

-----------------------------------------

Fél óra múlva már a hatalmas ház elött álltam. Yoojin szülei egy hatalmas válalatot vezetek. Rengeteget pénzük van. Becsöngettem.

-Eunji! Rég láttalak. Gyere be- Yoojin anyukája nyitott ajtót. Bementem és átvettem a cipőm. Bent már megszokott látvány fogadott. Hatalmas konyha amit az étkező választ el a nappalitól. Egy csodás kristály csillár lámpa lógott a falról. Egy lépcső vezetett fel az emeletre. Átlátszó üveg korlát volt az oldalán. Néhány szoba ajtó volt, ami Yoojin szüleinek a szobáiba vezettek.

Yoojin a kanapén ült és videó játékok játszott. Ledobtam magam mellé.

-Kérsz valamit enni?- kérdezte anyukája. Megráztam a fejem. Néztem ahogy Yoojin végez a játekkal majd rám néz.

-Menjünk- megfogta a karom és felhúzott a szobájába. Leültetett az ágyára, majd mellém ült. Én pedig bele kezdtem, hogy elmeséljek mindent. Az ájulást, Jimint, a támadást. Kb két órát lehettem ott, aztán eljöttem. Elindultam haza.