What am I?

2. fejezet

(A videó Lucy kedvenc helye, félig ott éli életét (persze emberek nélkül,a vízesés alatti egy ÓRIÁSI, barlangban ;) ))

Mikor megláttam, nem hittem a szememnek... Egy kölyök kutya volt.

De nem akármilyen, hanem egy staffordshire terrier. Szóltam Rexnek, hogy ellenőrizze, nem egy démon-e.

Nem volt az. Szóltam Alexnek (telefonon), hogy jöjjön és vigye el a házunkba.

Fél óra múlva

Mentem tovább, és végre elértem a "határhoz". Igazából semmi fontos, csak ez választja el a normál világtól a Démonok birodalmát.

- Szia Lucy! - Köszöntött Márk, aki a kapu őrzője. - Apádhoz?

- Szia. Aha. Beengedsz? - Kérdeztem furán, mert eddig mindig beengedett ahogy meglátott.

- Bocsi, de nem lehet, apád engedélye kell hozzá.

- Akkor idehívnád? - Kérdeztem, miközben leszálltam a lóról.

- Persze. - Mondta és intett egy démonnak, hogy jöjjön ide.

- Kon, ő itt Rage lánya, Lucy. Lucy ez itt Konrád.

- Szia!

- Csőváz!

- Szólnál Rage-nek, hogy a lánya látni szeretné? - kérdezte Márk.

- Ok, egy pillanat és itt vagyok.

Újabb fél óra múlva

- Apa - köszöntem apámnak

- Lucinda - köszöntött apám aggódóan.

- Miért küldted egy emberedet, a sulimba? Direkt kértelek, hogy ne tedd, erre direkt megteszed! Ráadásul nem is egy gyereket, hanem egy felnőtt démont. Mégis mit képzelsz? Ezért már megtámadhattalak volna. - Fakadtam ki.

- Kislányom, sajnálom, de nem én voltam, hanem Fake (apa ikertesója). Csinált egy bandát és az emberek között akar élni, mikor elmondtam neki, hogy nem fog működni, mivel lefogod vadászni őket. De ezennel megadom az engedélyt, hogy megölhesd őket, bár ha Fake-t visszahoznád, megölés helyett azt megköszönném.

- Jó, de, hogy szabadulhatott ki? Azt hittem börtönben van.

- Ott is volt,mígnem Robert kapta az őr szerepét - forgatta meg a szemét.

- Akkor ezek szerint vigyázzak Fake-kel?

- Igen. Na mentem, mert dolgom van! És jelentkezz, légy szíves, ha bármi változást észlelsz.

- Jó. Szia apa. - köszöntem el tőle

- Haza, Mennydörgés, minél gyorsabban! - Suttogtam a lovam fülébe.

Otthon

Otthon már Alex várt rám a kiskutyával, akit közben elnevezett Junior-nak.( Ember évbe kb 14 évea lehet Junior)

Junior nagyon aranyos, ha az valakinek aranyos, hogy a lába körül forog egy kutya és minden körben megharapja a lábadat.

Mivel értek az állatok nyelvén, elkezdtem kérdezgetni a kutyust : 

- Honnan jöttél? - Anyámból!

- Hány éves vagy? - Pont annyi!

- Jártál iskolába? - Közöd?

- Át tudsz változni? - Szótá??

- Vannak rokonaid? - Ja...

- Nem félsz? - Tőled?!

- Tudod, hogy én ki vagyok? - Egy dugnivaló nőci! - Csillantak fel a szemei...

Na, és itt fogyott el Alex türelme, megindult szerencsétlen kutya felé...