Biztos jó sülhet ki belőle?(pogány induló ff.)

6.rész

:Brigitta szemszöge:

Miután egy megfotolatlan ötlettől vezérelve az ölébe ültem, megcsókoltam,nem érdekelt hogy ki lát,vagy ki nem, csak én és ő voltunk... Meg bolondulok ezért a fiúért...istenem,ha tudná hogy mennyire akarom őt.

Levegő hiány miatt váltunk el...nem bántam meg hogy megtettem ezt,de jobb lett volna még tovább az ajkain ragadni

-Baba, most ha törik ha szakad, hazamegyünk, és csinálunk kaját, utána filmezzünk, és utána talán ha bele egyezel, csinálhatnánk még valamit -mondta és közben a számat vizsgálta

-Mondjuk fürödhetünk -vetettem fel újra az ötletem

-Ez még mindig tökéletesen hangzik -kezdett el mosolyogni

-Akkor menjünk -akartam felállni de visszahúzott, és megcsókolt,a kezemet a tarkójára tettem, és így folytattuk tovább...kb 5 perc múlva indultunk el és végül hagytuk el a szigetet .

Hazaérve csináltunk egy vadas szerüséget és tésztával ettük, annyira ízlett Marcinak hogy utána még megevett egy tányérral. Kb fél óra múlva Marci elment a kisboltba , addig én megápoltam a sebeim, milyen furcsa... már jó rég óta tiszta vagyok...

Mikor visszatért Marci el kezdett keresni,de nem hallottam meg, ezért folytattam tovább a fertőtlenítést a sebeim iránt... Berontott az ajtón, és észrevette hogy mit csinálok ekkor hirtelen odajött és megcsókolt,nem értettem miért de mikor elszakadtunk furcsán néztem rá hogy értékelje igenis nem értem mit csinál

-Azz hittem te is el hagysz majd -mondta szomorúan

El is felejtettem mondani... Marcinak nem is olyan rég volt egy nagyon komoly kapcsolata(ekkor már javában vágtam magam,egy nap képes voltam 3-4x elvágni a bőröm), a csaj elhagyta őt, és elvette a félre tett pénzét, nem mellesleg arról hogy tönkre tette a fél lakását, és otthagyta. Ezért is fél annyira Marci hogy én is ott hagyom,de én nem vagyok ilyen.

-Nem vagyok ő, jegyezd meg -neztem fel rá, bólintott. Nekem ennyi is elég volt ahhoz hogy érezzem hogy átgondolja a fejében

Ez után az incidens után segített ő is nekem. Nagyon jól esett hogy akar segíteni,de többször is elsírtam magam annyira fájt. Olyankor megcsókolt és letörölte a könnyeimet.

-Szerintem nem ma kellett volna felszedni őket -mondja egy kis csend után

-Attol még fogunk fürödni -mondtam egy csók közepette

Túl sokat csókolózunk,nem értem mi van köztünk,de tetszik, mégis fura hogy mindig csókolózunk,mint például ma, egész nap faltuk egymást, többször is érzékeltette velem hogy igenis a kicsi Marcell felállt.

-De nem fog fájni?-kerdezte aggodalmasan

-De igen, viszont érted bármit megtennék

-Ohh baba, annyira szeretlek -mondta és olyan furcsa érzés támadt bennem

Majd kizökkentem a gondolataim bol amikor elkezdte csókolni a nyakam,a bal keze a derekamon volt,a másikkal a mellem fogta, istenem ha tudná hogy felizgulok rá... és ha tehetném már rég alatta lennék...de ezt nem tehetem,nem bízok meg benne annyira hogy még neki adjam, igen vágyom rá, vágyok az érintésére ,a csókjára, a szeretetére,a sohalytására,a mosolyra ami felvidít ha szomorú lennék,az intenzitására,a farkára,a mindenére, legfőképpen önmagára

-Érezni akarlak magamon -mondta egy sóhaj kíséretében

-Én is magamban

-Készen állsz?

-nem tudom...

-nem baj... várok rád mondtam -és megcsókolt

Fürödtunk. A hátam a mellkasán volt és így beszélgettünk jól esett ez a fürdés, jól esik hogy tudom...ő velem van... Mégis félek a következményektől ...

To be continued...