A sötétség gyermeke //BSD

1.

Késő este volt, már emberek sem járkáltak az utcákon. Egy-egy kocsi bár áthaladt a hídon, mégis majdnem, hogy síri csend uralkodott Yokohamán. Ezt a nyugalmat két az utcán futkározó alak zavarta meg. A mellettük elhaladó autósok nem igazán tudnák eldönteni, hogy most csak azért futnak egy harmadik elől mert szórakoznak, vagy mert éppen az életüket mentik.

Viszont ennek a jelenetnek a megélői sem nagyon szomorkodtak amiadt, hogy nem figyelnek túlzottan fel rájuk, bár már a tüdejüket köpték ki az első pár perc után is...

-Ha ezt túl éljük esküszöm kinyírlak!-lihegte még mindig rohanás közben egy szőke lány. Lila szemei az utat fürkészték amin éppen menekültek, nehogy esetleg elvágódjon az amúgy is rossz állapotban lévő járdán.

-Én meg ha nem teszed meg, magamat ölöm meg-mosolygott együgyűen a barna hajú fiú. Szemeit lehunyva futott tovább egy pillanatig csak, de neki ez is épp elég volt, hogy megakadjon az egyik nagyobb repedésben és orra essen.

-Bazdmeg Dazai!-úvöltött rá a lány, miközben amilyen gyorsan csak tudta felrántotta a kötszerest a földről. Akármilyen gyors is volt a mozdulat, a mögöttük lévő is gyorsan haladt, így már csak pár méterre a párostól-Ha ezért ölnek majd meg minket tuti kibelezlek egy kanállal!

Már hiába futottak volna, késő volt: a fickó utolérte őket és a két fiatalt a karjánál fogva húzta magához, majd dobta fel a vállára. Erős, izmos testalkata volt a férfinak, simán elbírta mindkét gyereket a vállán bármi erőfeszítés nélkül. Hiába rugkapáltak, a férfit ez sem hatotta meg...

-Auu! Óvatosabban nem lehetett volna?!-tört ki a lány miután a férfi behajította őket egy kamion hátuljába, melyben egy csapatnyi fegyveres őr állt. Épp hogy csak be lettek szállva a járműbe, már csattant is a bilincs a csuklókon.

-Nahát Dazai Osamu! Rina Watanabe! Azt hittem ennél azért többre vagytok képesek! Hogy a Port Maffia egyik legjobb triójának, két tagja ilyen gyorsan kudarcot vall, ez szánalmas!-nevetett fel egy idős férfi, akinek helyet adtak az őrök így be engedve őt hozzájuk középre.

Rina ezt egy morgással, Dazai viszont halálos csendel nyugtázta. Nem ismerték ezt a szervezetet csak azt tudták ha elkapnak, neked tényleg annyi és nem egy gyors halálban lesz részed. Mori kioktatta őket, hogy honnan lehet felismerni ennek a szervezetnek az áldozatait, mert a kínzásuk kegyetlen volt és bizony nem kevés nyomot hagyott.

-Csinálhatjuk könnyedén is, de a nehezebbik úton is mehetünk...-kezdett bele a férfi miközben egyre inkább közeledett a duó felé-Kezdjük is azzal, hogy megmondjátok miért is törtetek be hozzánk?

-Ohh tudod mikor mondjuk el! Bizalmas inf-kezdett bele Rina, ám a befejezéséig nem jutott el, mert az ellenkezés miadt egy hatalmas pofon volt a jutalma. Az öregben egy cseppnyi lelkiismeret sem volt a kínzások kapcsán, mindigis szerette elérni céljait...

-Na Rina-san? Lett más vélemény?-nézett erősen a szőke szemeibe, és várta a válaszát, kezénél már most a csontjait ropogtatva.

-N-verte ezúttal orrba a lányt, minek következtében annak eleredt a vére.
Rina csak undorodott tekintettel nézett a férfira, látszólag kicsit sem törte meg a fizikai fájdalom ezen szintje, de a főnök úgy tartotta ezen változtathat...

-Majd a kettes szobába vigyétek őket ha odaértünk!-szólt hátra alkalmazottjainak az idősebb, majd vissza fordult Rinahoz-Hidd el, el fogod nekem árulni amit szeretnék tudni! Vagy te, vagy Dazai de meg fogom tudni!

Ott ült a két kis maffiózó a kamion beltere közepén:Rina próbállta elállítani az orra vérzését, míg Dazai meg azt kémlelte nincs-e eltörve. Még nem értek a rögtönzött orvosi vizsgálat végére, mikor az ajtó kivágódott, őket meg felrántották a földről és megindították őket a bejárat felé.