A sötétség gyermeke //BSD

2.

-Rina...Hatalmas támadás fogja érni Yokohamát és ez mindnyájunkat fenyeget! Ha nem vigyázunk tuti mind meghalunk!

-És ezt mégis miből gondolod?-nézett rá komolyan Rina, mire aztán Dazai ismét magyarázni kezdett.

-Tudod még az ablaknál! Láttam! Nem tudom miért, de láttam!-vett pár mély levegőt a fiú, mert elötte úgy hadart, hogy még a levegő vételről is megfeletkezett-A fő támadónk neve Jessica Inokuma, egy áldott, erős képességgel! Bosszút akar állni...

-Bosszút?-nézett a fiúra értetlenül. Korán volt még a lánynak az ilyenekhez, hiszen hajnali három volt és most kelt...-Megis miért akarna bosszút állni?

-Hát ez egy hosszú történet és...

-Nem, nem érdekelnek a kifogásaid Osamu! Mond el, hogy mi történt, mit tettél és miért akar bosszút állni, mert csakis így fogom érteni!-erőlködött a szőke és követelőzően nézett bele a barna szempárba. Nem tűrte, hogy hazugságokkal etessék vagy azt mondják neki, hogy ez úgysem lényeges mikor valójában az. Ez részben a személyisége, részben viszont a múltja miadt volt, hiszen rengetegszer csapták már be életében...Túlságosan is sokszor...

-Grhhh, jólvan! Röviden: Régóta ismertem aztán változtak a dolgok, törtent ez meg az, és aztán megöltem a szeretteit! Ennyi!-volt vállat felháborodva, kezeit keresztbe téve a mellkasa előtt, miközben bevágta a durcát. Míg Rina azt nem szerette ha átvágják vagy titkolóznak előtte, ő azt ha kérdőre vonják, vagy ha követelőznek...Na és most a lány egyszerre csinálta a kettőt!

-Hogy mi van?!-nézett rá hatalmas pupillákkal a szőke, miközben nagyokat pislogott. És aztán nem érti, hogy miért akarnak rajta bosszút állni. Na és erre mondta, hogy nem lényeges...-És aztán csodálkozol, hogy haragszik rád?!

Erre a kötszeres nem valaszolt, csak szemét forgadta meg, majd ismét szúrós szemekkel nézett Rinára.

-Ő is követett el hibákat, hát én is! Nem vagyunk tökéletesek! Senki sem az!-emelte fel állát a barna hajú, majd onnan nézett le a lányra-Te sem vagy ám tökéletes!

-De én nem öltem meg egy barátom minden szerettét, egy vita miadt!-kezdett felmenni a lányban a pumpa, csak úgy ahhogyan a másikban is. Rina már üvöltözve beszélt a kötszeressel, az ingadozó lelki állapotáról tudomást sem véve...De hát nem is tudhatta milyen körülmények közt kellett megtennie azt amit annak idején muszály volt. Nem tudhatta, hogy Dazait mennyire furdallta a lekiismeret még akkor is, ha láthatóan teljesen szívtelen.

-De nem volt más választásom, nem birod felfogni?!-állt fel az ágyról, majd nagy léptekkel az ajtó felé vette az irányt-Tudod mit?! Faszság az egész! Dögöljetek meg mind!-csapta be maga mögött az ajtót, miután átlépett saját szobájába. Nem bírt uralkodni magán, hiába volt abba már vérprofi, olyan hangerővel üvöltözött Rinával, hogy azt nagy valószínűséggel még a tőlük két kilóméterre lévő játékteremből is tökéletesen hallhatták...Nem is beszélve a szomszéd szobában lévő vörösről, aki meglepő módon nem kelt fel a hangzavarra...

Dazai csak a plafont bámulta és várta, hogy álom jöjjön szemére, de ez kicsit sem ment olyan könnyedén mint ő azt remélte. Szinte alig pislogott és kezét is csak vízszintesen kitette maga mellé. Már két órája ebben a pozícióban feküdt mozdulatlanul, mikor megunta és az éjjeliszekrénye fiókjaiban kezdett el turkálni.

Nem telt bele sok idejébe, hogy megtalálja azt amit keres és amint ez megtörtént, a térdei felé görnyedt és kezdte el rávenni magát arra, hogy most bizony el kell mennie egy pohár vízért...

Nagy nehezen sikerült feltápászkodnia az ágy széléről, így a konyha felvette az irányt ahonnan gyorsan levett egy átlátszó üveg poharat, majd indult is vissza a szobájába az üveg vízzel a kezében.