A sötétség gyermeke //BSD

3.

-Szóval te lennél Rina Watanabe, Dazai egyik barátja! Örülök, hogy meg ismerhetlek!

Rina ahhogyan hátra fordult, egy nála körübelül két évvel fiatalabb lányt látott meg...Legalábbis nem tűnt tizennégynél idősebbnek...

A lány lángvörös haja egy laza kontyba volt feltűzve, melyből elől kilógott két hosszabb tincs. Sárga szemei szikrákat szórtak, de aztnem lehetett tudni, hogy au örömtől, vagy a haragtól...

-Ömm...Igen. Kihez is van szerencsém?-nézett a lány értetlenül a vörös hajú lányra, aki csak a kezét nyújtotta felé.

-Jessica Inokuma-mosolygott, miközben sárgáit lágyan a lila szemekbe emelte. Rina a név hallatán előszőr megdermedt, majd pedig kételkedett. Nagyon nem így képzelte el azt a Jessicát aki éppen bosszút akarállni, és végtelen véregzésbe akarna kezdeni. Ez a lány teljesen ártalmatlannak tűnt, olyannak ami még egy légynek sem ártana...

-És...honnan ismersz engem?-tette fel végül hosszas habozás után Rina a kérdést amire ő már tudat alatt rég tudta a választ, de mégis megerősítést szeretett volna...

-Ugyan! Dazai minden ismerősét ismerem! Tudod régen nagyon jó barátok voltunk!-mosolygott tovább a lány, miközben segített felszedni a földön heverő utolsó dolgokat.

-Voltatok?-játszotta a tudatlant a szőke lány, hátha kideríthet valami olyasmit amit eddig nem tudott.

-Igen...Pár éve volt egy kis...ömm...nézeteltérésünk...-varta a tarkóját Jessica miközben csak a szürke esőfelhőket kémlelte. Világos szürke hosszú pulóvere már teljesen átázott, az eső meg nem úgy tűnt mintha elállni szándékozna-Figyelj! Mit szólnál ahhoz ha behúzódnánk valahova, fedél alá?

-Ez egy jó ötlet...-helyeselt a lila szemű is, majd behúzódtak egy a közelben lévő kávézóba, ahhol aztán mindt a ketten rendeltek maguknak egy-egy süteményt.

Mióta leültek egy asztalhoz, folyamatosan beszéltek, mindenféle jelentéktelen dolgokról. Rina megtudta, hogy Jessica még New Yorkban találkozott a kötszeressel egy utazás során, ahhogyan azt is, hogy régen jártak. Nem volt több egy tini szerelmnél, de a vége mindenki számára keserű volt. Habár a "vitájuk" pontos okát nem említette a vörös, azt tudta, hogy történt valami ami után Dazai "teljesen bekattant" a lány elmondása szerint, és utána mészárlásba kezdett...

Rina ugyan véletlenül, de elkezdett megbízni a majdnem teljesen ismeretlen lányban, még akkor is, ha Osamu korábban figyelmeztette őt...Nem is egyszer...

Hinni kezdett neki, barátkozni, és dolgokat megosztani Jessicával. Nem is csoda, hogy így volt, hiszen a lánynak volt valami pozitív kisugárzású aurája, és ez is olyan valósnak tűnt akárcsak a lány kedvessége...De hogy ez valójában mekkora megtévesztés volt!

Az esőmár kezdett elállni, így Rina úgy döntött, hogy megindul haza felé. Ahhogyan kiléptek az utcára, érezték, hogy még egy kicsit csöpög, de azzal már nem foglalkoztak. Kacagva lépdeltek az utcácskákon, majd befordultak egy kis sikátorba, ami rövidítette az utat a Port Maffia lakása felé.

Rina éppen kezdett bele egy újabb történetbe mikor Jessica megállt és ezzel a szőkét is megállásra kényszerítette. A sárga szemű előhúzott egy apró zsebkést, majd a másik felé hajította, akit ez sikeresen el is talált. Nem tudott elég gyorsan reagálni, így telibe az oldalába fúródott a bicska, melyet a vörös előtte áztatott meg egy jó adag idegölő méregben.

-Sajnálom, hogy így kellett lennie, de nem állhatsz a bosszúm útjába!-mosolygott még egyszer utoljára bele Jessica a lila íriszekbe, majd már ment is ki a sikátorból, miközben fejére húzta szürke kapucniját.