A sötétség gyermeke //BSD

5.

Egy hangos kiáltás...Ez törte meg a csendet a Port Maffia épületének orvosi részlegén. Az üvöltést hatalmas csapások követték melyek a vas tetejű, hideg orvosi asztalt érték. A látvány több volt mindt fájdalmas, ahogyan a kínlódó fiú végtagjaiban az erek elfeketültek majd helyenként elő buggyant belőlük a rubin vörös vér.

-Mégis mire vártok?!-nézett végig Mori vérző emberein-Támadjatok!!!

Az öltönyös maffiózók amennyire tudtak megindultak és támadásba kezdtek. A helyenként kibuggyanó vércseppekből, mostanra már vér szökőkút lett, az emberek meg élettelenül hullottak el. Egy öltönyös a másik után...

-Azért ennél több időre számítottunk-tette csípőre fél kezeit Dazai miközben a főnök mellől nézett Jessicára.

A lány hangos nevetésben tört ki miközben képessége szépen pusztította az embereket-Hát tévedtél! Végülis nem mondtam, hogy mennyi időt kaptok!

-Baromarc...-morgott a barna hajú majd kitárta a mögötte lévő ajtót ami a folyosóra nyílt és elmosolyodott-Milyen kár, hogy jelen pillanatban az esélyed megközelíti a nullát...

Míg a páros kint ült a foylosón addig még egy adag öltönyös maffiózó ment be a terembe. A kiáltások meggyarapodtak és őrült kacajt lehet hallani mellé.

Már épp kezdték volna ismét a kérdések feltevését mikor meglátták, hogy az ajtó hirtelen kicsapódik-Milyen kár, hogy jelen pillanatban az esélyed megközelíti a nullát!

Gyors össze néztek majd meglátták a kötszeres fél kezét amivel az ajtót tartja majd úgy gondolták ez utalás arra, hogy bemenjenek.

-Jajj ne már megint te?!-fintorodott el Rina a vörös lány láttán. Az csak egy jó íző mosolyt küldött felé majd ismét a tömeget kezdte kémlelni...

-Chuuya-súgott oda az alacsonynak Dazai miközben közelebb surrant hozzá. Hangja komoly volt, nem olyan mindt amilyen máskor-Kellene támadnod...

Egy féloldalas önelégült mosoly. Ennyi volt a válasza a kérésre. Motyogott valamit az orra alatt majd felkúsztak bőre felületére a piros minták. Arcára egy pszihopata mosoly ült ki, mely csak úgy csöpögött a gúnytól.

-Mi a...!-kezdett bele a lány azonban következő pillanatban már egy kezet érzett meg csuklóján. Egy kötszeres tenyeret mely rögtön semlegesítette képességét. Nem tudta mikor került mögé, de azt se, hogy a másik mikor küldte földre. Csak teltek az események mintha egy képes albumot lapoznánk át fénysebességgel és csak egyet-egyet néznénk meg jobban. Na pont ìgy érezte most magát a vörös hajú lány is.

Egy hangos nevetés, a földel való találkozás, egy rúgás ide a másik meg már oda, törött borda, a fal kemény érintése, egy vérző szörnyeteg majd a sötétség...

Úúú basszus felém közeledik!-egy közeli találkozás az orvosi asztallal. A vas tetejű tárgy olyan sebeséggel haladt Dazai felé, hogy annak kikerülése egyenlőt jelentett a képtelenséggel. Ahogy a nehéz bútor a falhoz rögzítette már érezte, hogy ezt már nem ussza meg épp csontokkal, de nem adhatta fel. Jól tudta ha itt elájul, vagy csak enged a kísértésnek és elhagyva utolsó erőfeszítését is meghal, akkor őt követi Chuuya is...

Miután kikűzdötte magát a fal és az asztal közti résből, egyből a vörös felé vette az irányt. Az éppen nem rá figyelt mert szerencsére Rina vette a lapot és egyből bele kezdett a figyelem elterelésbe ami nem éppen úgy sikeredett mint, ahogyan azt várta...Nos igen meggyűlt a bajuk a tombolóval szemben...

Na aztán még a Jessica által okozott sérülések is hátráltatták a harcban mindkettőjüket szóval nehéz volt. Nem is kicsit.