Summer Red-Nyári vörös (Befejezett)

5. Fejezet

Red

Mérhetetlen haragot érzek apám iránt aki ide ráncigált engem akaratom ellenére, és rám  parancsolt, hogy márpedig itt fogok lakni a nyáron, és végigcsinálom a munkát amit kioszt nekem.
Apám nem éppen mintapolgár a sötét múltjával, miszerint az alvilág egyik legnagyobb pénzbehajtójaként ismerik. Majdnem 2 méter magas, kopasz és csupa izom férfi, akinek a szemében látható a halál ereje. Puszta kezével képes bárkinek a nyakát ketté roppantani ha arra van szükség. Azonban a pisztoly használatától sem retten meg.
Manapság hivatalosan bejelentett vállalkozást vezet, végrehajtói jogközben. Ennek ellenére mind tudjuk, hogy ez csak álca. Apám egy elég kemény ember, és ez rajtam meg a testvéreim nevelésén is meglátszik. Kemény férfiakat nevelt belőlünk. Nem engedélyezi a gyengeség megnyilvánulását rajtunk egy pillanatra sem.
Anyám kiskorunkban hal meg. Egyik éjjel megtámadták a házunkat mikor apám éppen nem volt otthon. Anya kirángatott mindhármunkat az ágyunkból és az ő szobájukba terelt minket. Beküldött minket a gardrób szobába és ránk zárta az ajtót. Csak annyit mondott, hogy maradjunk csendben. Ő majd elküldi azokat akik betörtek hozzánk.
Magukkal vitték anyámat, és mi másnap reggelig a gardróbba zárva vártuk, hogy apánk végre kiengedjen minket. Mikor ránk talált már tudta mi történt, es kik rabolták el anyát. Minden követ meg is mozgatott, mindenkit megfenyegetett akinek csak  köze lehetett az esethez. Végül fenyegetései sikertelenek voltak. Anyánkat megölték. A testét eltűntették. Emiatt anyám neve ott hever egy sírkőbe vésve, miközben ő ott sincs.
Apánk minden aljas ismerősét feltoborozta, és óriási vérfürdőt rendezett. Mindenkit megkínzott és megölt akinek köze volt anyám halálához. Ekkor tört nagy hírnévre, és voltak akik mészárosként emlegették. Nem rettent meg, hogy saját kezűleg okozzon fájdalmat minden egyes embernek aki csak hallott anyám esetétől. Nem unta meg a kínzást vagy, hogy átkozottak vére borítja be tetőtől talpig. Mindenkinek lassú kínkeservest halált okozott. 

Sosem engedte, hogy sírjunk anyánk után. Mindig azt mondta nekünk, hogy nem mutathattunk gyengeséget mások előtt, mert az ellenségeink kiszimatolják és felhasználják ellenünk.  Az ő gyengesége anyám volt. Anya nem a szörnyet látta benne aki a munkája során volt, hanem álmai férfiát látta benne, aki halálosan szerelmes belé. Valóban óriás szerelem volt az övék. Apám pedig miután elvesztette szerelmét, magát hibáztatta amiért az ő szeretete okozhatta a halálát.
Minket apánk sosem bántott vagy vert meg, de vasmarokkal nevelt bennünket. Felkészített arra az életre ami miatta várhat ránk. Kívánta nekünk, hogy egyszer úgy szeressünk egy nőt ahogyan ő szerette anyámat, de azt kérte, sose hagyjuk, hogy a történelem megismételhesse önmagát.
A bátyáim falják a nőket. Úgy lubickolnak a puncik között mint más a medencében. Nem engednek az érzelmeknek. Nem hajlandóak bárkibe is bele szeretni. Ha megtetszik nekik valaki addig hajtanak amíg le nem vadásszák, de mikor már megszerették és kiélvezték a lehetőségeket, eldobták a nőket mint a megunt játékot.
Én sem panaszkodom, nem vagyok szent e téren. Amit akartam mindig is megszereztem és élveztem amíg lehetett, de a közelében sem voltam soha, hogy szerelmes legyek bármelyikbe.

A 2. Emeleti szobám ágyán fekszem, és azon gondolkodom, hogy nem tudom apám mire akar tanítani ezzel a biztonsági őri állással, távol az otthonomtól. Viszont nincs más választásom, mint végigcsinálni ezt a nyarat, aztán kirepülni a családi fészekből és megnézni hová repítenek a szárnyaim. Nincsenek terveim, sem elképzeléseim a jövőmmel kapcsolatban, de hagyom, hogy a sors vezéreljen és megmutassa nekem az úti célom.  
Legalább ittlétem  élvezhetném közben a nyári meleget és a fürdőzést, de egy rohadt meleg egyenruhát kell majd minden  nap viselnem, ami hosszú fekete farmerból és fehér ingből áll. Legalább nézegethetem a szebbnél szebb és formásabb ciciket. Az is valami.

Közben eszembe jutnak azok a szemek. Sosem láttam hozzá hasonlót. Különlegesen gyönyörű, azonban ami méginkább megremegtetett, az a belőle áradó nyugalom. Azokban a pillanatokban, mikor őt bámultam, haragos lelkem megnyugodott mintha békére lelhetem volna.
A megvágott kezemre pillantok, ami csak egy apró karcolás, de ahogy Nataly megijedt, attól enyhe melegség öntötte el a szívemet. Nem vagyok hozzászokva, hogy törődnek az ilyen apró sérüléseimmel. Gyerekként sokat estem keltem, de apám csak annyit mondott ettől leszek erősebb, ne sírjak, és ne panaszkodjak.

Hallom ahogy kivágódik a szomszédos szoba ajtaja, majd puffanással landol valaki a padlón. Felpattanok az ágyból, hogy vajon melyik ostoba lakótársam törte össze magát. Kivágom az ajtóm és a hang irányába megyek ahol halk nyöszörgést hallok. Odalépek az ajtóba és látom ahogy Nataly a fejét fogja miközben könnycseppek folynak az arcán. Lehajolok hozzá, de rám sem néz, csak csendesen sír mint egy kislány. Megérintem finoman a kezét, amivel a fejét fogja, és olyan ijedséggel néz fel rám, mintha én ütöttem volna meg. Leereszti a kezét amit még mindig fogok és könnyes  szemeivel pillog rám.

Nataly:- Bocsánat ha felébresztettelek, de megbotlottam, és úgy estem be az ajtón mint egy zsák. Pedig már nem is vagyok részeg.

Visszatartok egy nevetést,  mert a hangja alapján még van bőven alkohol a vérében. Felsegítem és az ágy felé terelem. Leül az ágy szélére és ismét ijedten pillant fel rám.
-Feküdj le!- utasítom. Engedelmeskedik nekem és hanyatt fekszik. Leveszem a cipőjét, amit az ágy lábához teszek. Felkapcsolom a kislámpát és alaposan megnézem beütött fejét. Végig engem néz. Várja, hogy most mi fog vele történni.
-Szerencsére nem marad nyoma a sérülésednek. Talán egy kis pukli lesz a helyén ami pár nap alatt elmúlik. - mondom neki halkan.

Nataly:- Köszönöm, de még mindig fáj.- Egy könnycsepp gördül le az arcán. Bámulom a lassan haladó könnycseppet és letörlöm a behajlított mutató ujjammal.
Red:- Elhiszem de nem lesz bajod. Ígérem.
Nataly:- A te kezed hogy van? Nagyon haragszol rám amiért miattam vágtad meg magad?
Red:- Nem. Nem haragszom rád és csak egy kis semmiség. -mondom neki nyugodt mély hangon.

Rám mosolyog és egy bólintassal nyugtázza amit mondtam.
Megfordulok és elindulok kifelé a szobából. Lekapcsolom a nagy lámpát, majd csendesen becsukom magam mögött az ajtót. A szambámba visszatérve azon kapom magam, hogy mosolygok mint egy idióta. Pedig nem szokásom a mosolygás, de ez a nő megmosolyogtat engem. Biztosan ikrek a horoszkópja, mert egy bátortalan szende kislánynak látom,de a szeme mélysége egy zabolátlan telivért rejt. Ha ügyesen forgatom a lapokat, biztosan előbújik a másik énje is. Persze csak ha egyáltalán beszállok ebbe a játékba. Kínos lenne becserkészni, megszerezni, majd eldobni miközben mindketten kénytelek vagyunk a nyár végéig egy házban élni.