Summer Red-Nyári vörös (Befejezett)

13. Fejezet

Nataly

A többiek érkezését várom. Mindjárt dél van ezért ők is ide jönnek a csúszdák mögötti étterembe ebédelni. Emma csak úgy szalad a jobbomról. Talán ennyire éhes lenne? Dimitri, Deniel és Sonja együtt érkeznek a főépület irányából. Red pedig szorosan mögöttük.
Miután mind leültünk, Marika néni jön oda hozzánk.

-Sziasztok kedveskéim. Idén ti lesztek az én kiemelt vendégeim. Hétfőtől péntekig itt fogtok enni nálam. Hétvégén azonban a házhoz visszük nektek az ételt. Reggelire és vacsorára sem hagyunk éhen titeket. Azt is mi visszük ki nektek. Az ebéd mindig főétel lesz, azonban a reggeli és a vacsora javarészt zöldség, gyümölcs, felvágottak, sajtok, tojás és egyéb alapanyagokból álló csomag lesz. Ahogyan tegnap is kaptátok. Immáron 30 éve dolgozom ebben az étteremben. Időközben én lettem a tulajdonosa is. Sokan szeretik a főztömet, remélem ez alól ti sem lesztek kivételek. Hozom is az ebédeteket. -
Marika néni olyan mint mindenki nagymamája. Kedves, barátságos és mosolygós. Ahogy láttam különösen Red tetszik neki és még Red is rá mosolygott. Egyre többet mosolyog ami nagyon szimpatikus nekem. Kezd beilleszkedni közénk.

Amíg az ételt kapjuk beszélgetésbe elegyedünk. Emma arról panaszkodik, hogy az öregember akivel van egy szót sem vált vele ami miatt eléggé unatkozik. Sonja azonban áradozik a gyerekről akik úgy oda vannak érte. Dimitri és Deniel semmi különöset nem mesélnek. Örülnek, hogy ma egy helyen lehetnek. Én elmesélem a veszélyes élményemet amivel egy kisebb szívrohamot okoztak nekem azok a gyerekek. Red azonban csak annyit mond, hogy nála semmi extra nem történt. Sejtettem, hogy a kínálkozó sex ajándékát nem teregeti ki mindenkinek. Sok kérdést vetne fel a srácoktól.

Ebéd után mindannyian vissza megyünk a munkaállomásunkra. A következő 2,5 óra csak úgy elrepül mire észbe kapok. Le is vált egy idősebb hölgy, jelezve, hogy a műszakomnak vége.
Elindulok a kuckó felé ahol a többiek is gyülekeznek. Deniel és Dimitri már át is öltöztek, így szabaddá tették nekünk az öltözködést. Miután mi lányok is átöltöztünk, a ruháinkat és telefonjainkat a szekrényben hagyjuk. Csoportosan indulunk a főbejárat irányába. Redet azonban a kis mellék épület előtt találjuk. Egy hatalmas víztócsa közepén ácsorog. Még mindig az egyenruhájában van.

-Megvártok engem is? Ma így kell hazamennem, ugyanis eltört egy ezer éves cső ami miatt minden úszik odabent. Beleértve a saját ruháimat is. Boris mindjárt kihozza a cuccaimat és mehetünk.

Deniel:- Persze haver. De ez jó nagy szívás. Még szerencse, hogy alig 2 percnyire lakunk.

Boris ekkor jön ki Red cuccaival a kezében. Egy műanyag dobozba tett neki őket. A térdéig csurom víz, azonban az arca lángol az idegtől.

-Red! Szerencsére vannak pót ruhák egy másik raktárban ugyanis ezek jelenleg használhatatlanok. Holnapra intézek neked belőle. Itt viszont nem tartózkodhatunk tovább. Holnapra keresünk neked egy másik helyet ahol kapsz egy szekrényt is. Addig pedig itt a cuccod.- vágja hozzá Redhez a dobozt tele vizes ruhákkal.

-Rendben. Kösz.

Ezzel el is indulunk haza. 

Mikor a házhoz érünk már vár ránk a hatalmas kaja csomag. Ahogy Marika néni mondta, tele csupa jóval. A fiúk felkapják a szatyrokat és beviszik a konyha asztalra. Sonja és Dimitri már el is vonulnak.
Sonja:- Bocsi de megbeszélni valónk akadt. -Amint ezt közölte, már el is tűntek az emeleten. Emma és Deniel elkezdik kipakolni az ételeket. Nem látom hasznát, hogy segítsek nekik ezért Redhez fordulok.

-Segítsek esetleg a ruháiddal? Szerintem ki is kellene mosni őket. Kitudja milyen dzsuvás víz áztatta el őket.

-Igen köszönöm. Kedves tőled. Leveszem ezt is ami rajtam van.

Felmegy a szobába, majd percekkel később egy farmer rövidnadrágban és fekete pólóban jön vissza. Bemegyünk a földszinti fürdőszobába. Red holmiját a mosógépbe tesszük majd elindítok rajta egy alapos mosás programot. Red úgy nézi amit csinálok mintha ufó lennék. Gondolom még sosem mosott magára. A program 1 óra múlva jár le. Ha kész, jelez nekünk és mehetnek is a ruhák a szárítóba.
Emma kopogtat az fürdőszoba ajtón.
-Kész vagytok? Mert akkor vennék egy relaxáló fürdőt. Imádom a kádat!  Egész nap eltudnék benne heverészni.
-Persze. Gyere csak. Viszont egy óra múlva be kell jönnünk átrakni a ruhákat a szárítóba. -mondom neki. —Oké. Annyi idő elegendő nekem.

Emmát magára hagyva kimegyünk a fürdőszobából.
-Mit szeretnél csinálni amíg várunk?- kérdezem Redtől.
-Üljünk ki a teraszra addig? Már biztosan felszárította a nap az esőt.- válaszolja.
-Oké. Hozok egy üdítőt. Te kérsz?
-Ahha. Ha van akkor egy colát kérek.

Megindulok a hűtő felé. Kiveszem a colát neki, magamnak pedig egy Somersby-t. Red már a kinti asztalnál ül. Oda nyújtom neki a colát és leülök mellé. Furcsán nézi az italomat. Bele is kortyolok egy nagyot mielött megszólalnék.
-Mi a baj? Végülis ez is üdítő. Ne nézz rám ilyen meglepődve. -mondom neki felhúzott szemöltökkel.
-Hát rendben, de akkor én is whiskyvel iszom a colámat. - ezzel fel is pattan. Egy pohárral és egy üveg whiskyvel a kezében tér vissza. Nézem ahogy tölt magának egy italt. Nem keveri túl erősre. Kortyolok egy újabbat és beszélgetést kezdeményezek.
-Mesélj egy kicsit magadról. Van testvéred?
-Öm.. igen. 2 bátyám van. Damien és Black. Black az idősebb. Ő már 28 éves. Damein 25 én pedig 22.
-Sejtettem, hogy idősebb vagy nálam. Én 19 vagyok. Jó, hogy vannak testvéried. Én egyke vagyok. Hálistennek nem folytattak meg az az aggodalmaskodukkal emiatt a szüleim nevelés közben, és nem is óvtak annyira a széltől sem de azért jól jött volna egy idősebb testvér aki kitapossa előttem az utat.  A szüleim lazák. Sosem tiltottak semmitől. Tudják, hogy ismerem a határaimat és nem teszek olyat ami a káromra lehet. - Red csendben hallgat engem amíg mesélek neki. - A te szüleid milyenek?- kérdezem.
-Anyukámat még kisgyerekként veszítettem el. Apám pedig egy elég kemény fajta. Vasmarokkal nevelt minket. - Elszégyellem magam. Nem gondoltam, hogy ilyen helyzetben lehet.
-Sajnálom anyukádat.
-Én is.- szomorkás arcot vág.
-Apukáddal azért jó a viszonyotok a vasmarka ellenére?- érdeklődöm tovább.
-Apám egy nehéz eset. Nem akármilyen életet élünk. Ezért arra nevelt minket, hogy sose mutassunk gyengeséget. Ha kiszagolják,ellenünk fordíthatják.
-Mégis kik?- kérdezem kíváncsian, de nem válaszol. Lehúzza az egész pohár italát. Mintha ideges lenne. Én is megiszom egy húzóra az üvegem tartalmát, hogy ne legyen akkora előnyben ellenem. Inkább ejtem a családi viszonyok témát, és másfelé terelem a beszélgetést.
-Csinálsz nekem is egy whisky colát? - kérdezem mosolyogva. Red meglepődve bámul engem pár másodperig majd feláll, bemegy a házba és egy pohárral tér vissza. Mindkettőnknek készít egy italt majd az enyémet elém csúsztatja az asztalon. Belekortyolok. Ízlik. Pedig nem szoktam whiskyt inni.
Deniel jelenik meg az erkély ajtóban egy szál fürdőnadrágban.
-Hát ti? Már az első nap után be kell rúgnotok? Ennyire rossz volt a nap?- kérdezi meglepetten.

-Neem. Csak iszogatunk egy kicsit amíg mosódnak a  ruháim a gépben.- válaszolja Red kedvesen.

Deniel a kerti nyugágyba heveredik a napra. Behunyja a szemét és úgy pihenget. Közben Sonja és Dimitri is csatlakozik hozzánk. Mellénk ülnek az asztalhoz.

-Héj! Ti isztok és nekünk nem is szóltok? Hát milyen barátok vagytok ti?- viccelődik.

-Ez nem is igazi ivászat. Csak 1-2 italt iszunk.- válaszolom szendén.

-Akkor is csatlakozunk. Játszhatunk ma is "én még soha" játékot.-
Válaszolja Dimitri és már megy is be a poharakért a konyhába. A fürdőszoba ajtaja mellett elhaladva rácsap az ajtóra és bekiabál Emmának, hogy pancsolás helyett inkább jöjjön velünk inni.
Alig telik el pár perc mire Emma is megjelenik. Nem kellett sokáig noszogatni.
Deniel is az asztalhoz ül végül. Feladja napozási tervét.