Kékvérűek

3. fejezet

A napfény akaratosan kényszerített arra, hogy kinyissam a szemeimet, de inkább fájt minthogy kipattant volna. Amint realizálta az agyam is, hogy felébredtem a torkom irdatlan kaparásba kezdett. Egyszerűen ingerelt a köhögés, ráadásul hatalmas gyengeséggel, küszködtem fel magam ülő helyzetben. Esetlenül csoszogtam a konyha felé ahol azonban hirtelen megtorpantam. Ott állt ő. Fekete melegítő nadrág volt csak rajta és szorgosan ügyködött. Akaratlanul is neki dőltem az ajtófélfának és onnan figyeltem.

-Jahhj, ne haragudj, felébresztettünk?

-Nem magamtól keltem.-a köhögés ami eddig ingerelt csak az most úgy tört ki belőlem mint a vulkán.-Mi ez a többes szám?-törlöm meg a szemeim.

-Igazság szerint átjött Betty csak most épp zuhanyzik.-erre a mondatra kipattant a szemem egy ezred másodperc alatt.

-Mit keres itt ilyen korán?-Dominic kivett a mikró alól egy bankjegyet és nekem nyújtotta.

-Ez itt ötven font. Készülj össze és menj moziba.-kérdőn néztem rá, meglep, hogy ennyire nyíltan kezeli a helyzetet.

-Nem kell a pénzed!-Egyre közeledett felém én pedig hátrálni kezdtem.

De ami késik nem múlik. Bele ütköztem háttal a falnak, a fiú meg tornyosult felettem. Lassan a nyakamra helyezte a kezét és enyhe szorítást gyakorolt rá. Minden bajom elillant abban a pillanatban. Csak pihentem és néztem a lassan fekete szemeit.

-Nem muszáj elmenned!-nyal meg a fülem mögött.

-Ne csináld ezt Dominic!-próbáltam arrébb lökni, de esélytelen.

-Tudod mit akarok?-emeli meg az állam így kénytelen voltam állni a vággyal fűtött tekintetét.

-Mit?-sóhajtottam, a kezei végig a combomat simította.

-Azt akarom, hogy hallgasd, mindent hallj attól a pillanattól kezdve amint kijön a fürdőből.-a kezeim ösztönösen ragadták meg az övét, de semmit nem tudtam tenni az a ellen, hogy ne kelltsen az érintésével még több csillapíthatatlan forróságot a combom közt.-Tudom, hogy kíváncsi vagy! Tudom, hogy kívánsz!-teljesen elvesztettem az önuralmam. Hozzám ért a melegítő nadrágja és éreztem ágaskodó férfiasságát.

-Domi, te beteg vagy!-sóhajtottam, de csak abban a pillanatban vettem észre, hogy a lábával tart.

-Meg lehet.-kacsint rám és bemegy a fürdő szobába.

A földre rogytam. Olyan voltam mint a magára hagyott kiskutya. A sós könnycseppek csak úgy perzselték az arcom. Úgy tört fel bennem a zokogás mint még sose. A tegnapi szavai csak úgy visszhangoztak.

Ha azt mondta, hogy bottal se érne hozzám... akkor most miért került hozzám ilyen közel?

A telefonomon mérhetetlen csipogásba kezdett. Esetlenül tápászkodtam fel a fal mellől és mentem a szobába.

Lydia üzenete: Lu. Nem vagy online már mióta Mizu?
Lydia üzenete: Ennyire összemelegedtetek?
Lydia üzenete: Lu. Téged láthattak a Ramoneses pulcsiba?
Lydia üzenete: Ráadásul egy fiú mögött motoron?
Lydia üzenete: Akkor ne mondj el semmit. Jó éjszakát!
Lucy üzenete: Lydia! Szia!
Lucy üzenete: Csak most kaptam meg az üzeneteket.
Lydia üzenete: Végre te lány!
Lydia üzenete: Naa, mesélj mindent!
Lucy üzenete: Voltunk tegnap motorozni igen. Dominic a patkány lakótársam, Lucas és Justin pedig a két haverja.
Lydia üzenete: És ki mögött ültél?;)
Lucy üzenete: Szerinted?
Lydia üzenete: Ne már! Ugye tudod, hogy az hatalmas dolog, hogy megengedte, hogy mögé ülj!
Lucy üzenete: De mégis bolond! És undorító módon viselkedik!
Lydia üzenete: Gondolom rád hajt ugye?
Lucy üzenete: Találkozunk a Starbucksba?
Lydia üzenete: 10 perc múlva ott vagyok.