Kékvérűek

4. fejezet

-Kislány! Mi tartott eddig? Azt hittem nem is jössz!-lökött vállba Lydia és már mentünk is le a lépcsőkön.

-Te meg se szólalj! Azt hittem, hogy végig mögöttem leszel!-förmedtem rá.

-Csak nem gondolod, hogy majd azt nézem ahogy bűnbánó tekintettel vizslatjátok egymást.-nevetett fel mire enyhe mosolyt erőltettem az arcomra.

-Jobb volt a lépcsőházban dekkolni?-mosolyodtam el azon, hogy tegnap reggel ugyanezt csináltam csak más okból.

-Hidd el, bármi jobb annál mint, hogy két embert nézzek akik smárolnak az ajtó túl oldalán.-vonja meg a vállát.

-Nem csókolóztunk, csak megölelt. Nem fogom odaadni magam neki első két nap után.-fontam karba a két kezem.

-Miért a többi után igen?-néz rám oldalról miközben az egyetemi parkolón keresztül átvágtunk a hamarabbi odaérés reményében.

-Nem nyilván a többi után sem.-húzom ki magam a hitelesség kedvéért.

Amikor Lydiáékhoz mentem akkor a szívem egy része mindig haza jött. Annyi emlék köt ide. A szülei olyan kedvesek amit az enyéimről nem éppen lehet elmondani. Ha kell csukott szemmel elmondom, hogy hol mi van a lakásban. Amikor végig nézek a szobába mindig szembe találom magam a sok sok emlékkel, a rengeteg fényképpel amik mind megannyi történeteket tárnak fel.

-Lucy, de rég láttalak!-kiáltott fel Gloria, Lydia anyukája.

-Már valóban rég találkoztunk.-mosolyodtam el.

-Mesélj, hallom meg van végre a saját kis albérleted!-mosolyog én pedig ösztönösen ültem le a konyhapult elé.

-Hát igazság szerint nem teljesen saját.-vakargatom a tarkóm zavaromba.

-Tudod anya, fiúval lakik együtt!-kiáltja Lydia a szobájából.

-Jahhj, igen mesélt valamint Lydi. Na és milyen fiú? Ismerd?-kérdezte míg kitöltötte nekem a narancs levet.

-Nem ismerem még. De az biztos, hogy nagyon érdekes személyiség.-nevettem fel.

-Hogyhogy ott van ő is? Így volt kedvezőbb a rezsi?

-Nem tudtam, hogy lesz lakótársam. Ő a főbérlő fia és odapaterolta.-vonom meg a vállam.

-Ohh, szóval Mr. Anderson fia igaz?-kérdésére csak bólintottam miközben a narancs levet szürcsölgettem szívó szállal.-Ők a város leggazdagabbjai! Fura, hogy albérletbe van a gyereke és nem valami puccos partmenti villába.-fogta meg egy pillanatra a fejét miközben a palacsinta tésztát keverte be.

-Mondjuk a motorja az eléggé drága. Legálisan csak pálya használatra van tervezve.-legyintek miközben felkászálódtam a székről és Lydia szobája felé vette az irányt.

A táskámbam fötörve egy ismeretlen dologra bukkantam rá. Szépen össze volt tűrve akárcsak az én pólóm is. Lassan kivettem a táskámból és mélyen az orromba szívtam az illatát.

Hmm, kis mosószer, vanília és talán egy lehelletnyi óceán kis mentával fűszerezve. Basszus...ez Dominic illat! Mit keres ez nálam?

-Lydiaaaa!-kiáltottam ki barátnőmnek aki a fogkefével a szájában rohant hozzám.

-Mond mivan?-kérdezi tele habbal a szájában.

-Mit keres itt Dominic pólója?-a feje hirtelen megváltozott, és ami eddig a szája belsejében volt az most kikívánkozott.

-Nyilván fogtam és áthívtam míg veled voltam a kávézóban.-fogta a fejét és visszatette a fogkefét a szájába.