Kettős érzés/SovietxReich/

Tényleg így érzel?

//Soviet szemszöge//
-Ültem az asztalom fölött és gondolataim közül az ajtóm nyitódása rázott ki. Ott állt ő, nem értem miért jött vissza, elmondta nekem hogy semmit nem akar tőlem és hagyjam őt békén. Talán jön megölni? Nem tudtam mire gondoljak ezért szinte az összes rossz gondolat átfutott a fejemben.

-Soviet, elgondolkodtam azon amit mondtál. Ezen a barátos hülyeségen, és lehet igazad van. Talán rendbe lehet hozni ezt az egészet.-Próbáltam szemkontaktust keresni miközben beszélt hozzám de a hülye kalapja az arcába volt húzva.
-Meglep hogy így gondolod de egyben örülök is neki. Nem szeretnél ma este átjönni egy kávéra és esetleg beszélgetni egyet?
-Hát.. Miért is ne.-Ekkor rám nézett és halványan mosolygott, tetszett a mosolya, igazán vonzó. De hirtelen érintett hogy barátkozni akarna velem újra.. Mármint én többet érzek mint barátság ő pedig nem tudja mi a szerelem.
-Akkor munka után várlak az irodámba Reich.
-Rendben.-El is hagyta az irodám nekem pedig csak egy dolog járt a fejemben. Annyira magamhoz rántottam volna és megcsókoltam volna de ez az egész tiltott. Nem érhetek hozzá Szerelmileg. Nem tekinthetek rá szerelmemként.

//Reich szemszöge//
-Ez az egész annyira kínos és szánalmas volt. Soviet egy rohadt nagy idióta és ahogyan néz rám undorító. Nem tudom mit akar de nagyon rossz a közelébe lenni. Legszívesebben fejbelőném.

Miután vége lett a munkaidőnek elmentem Soviet irodájába, ahogy megbeszéltük. Ahogy beléptem az irodába a komcsi már vette a kabátját és készülődött.
-Azt hittem nem jössz el Reich..
-Hát gondolkoztam rajta..-Vigyorogtam rá ő pedig csak nézett engem.
-Gyere akkor, elmegyünk hozzám.
-Megyek..-A komcsi elindult haza én pedig követtem. Tudom hogy már bízik bennem, mindig is bízott bennem és ezért ilyen hülye. Mindenkiben megbízik, pedig tudja hogy nem kellene de túl naiv.

Soviet megállt egy ház előtt,gondolom az ő háza, valamit keresett a zsebében de aztán előszedett egy kulcsot és bementünk a házába. Szép ház, rend van és jó illat van. Meglepő mert senki nem gondolná hogy ekkora rend van pont az ő házában.

-Szóval oda ülsz ahová szeretnél.-Bementem a nappaliba és leültem a kanapéra majd körbe néztem, mindenhol kommunista cuccok. Fúj. Körülbelül 10 perc után Soviet megjelent két kávéval és egyet odanyújtott nekem. Elvettem és gondolkodni kezdtem. Mivan ha meg akar mérgezni. Mivan ha ugyanaz a terve mint nekem. Elájulok megkötöz és megöl vagy megkínoz. Kicsit sem bíztam benne. Leült mellém és itta a kávéját. Rám se nézett.
-Azt hiszed megmérgezlek igaz? Úgy nézed azt a kávét mintha meg akarna téged ölni vagy valami. Ne aggódj nincs benne semmi.-Ez után még mindig nem éreztem magam jobban de belekortyoltam a kávéba és kis idő után sem éreztem magam rosszul szóval úgy gondolom igazat mond.
-Miért hívtál át beszélgetni?
-Tudom hogy nem bízol bennem és erről akarok beszélni. Gyerekkorunk óta rengeteget változtál és újra meg akarlak ismerni. Nem akarlak újra elveszíteni évekre. Tisztában vagyok azzal is hogy semmi nem lesz olyan mint régen de hiányoztál Reich.
-Valóban nem bízok benned. De akkor miért próbálkozol, és igen soha semmi nem lesz olyan mint régen. Én sem vagyok az az elesett kisgyerek mint régen. Nem kell mások segítsége. Főleg nem a tiéd.
-Akkor miért akarsz velem barátkozni újra? Ha nem kellek neked.
-Én úgy értem hogy olyan sosem lesz mint régen.
-Értem. Én elmegyek lefektetem a gyerekimet, addig pihenj vagy nem tudom.-Néztem ahogyan Soviet elmegy egy szobába és lekapcsolja a lámpát én pedig kezdtem álmosodni.

//Soviet szemszöge//
-Miután elaltattam a gyerekeket visszamentem Reich-hoz aki már a kanapén aludt. Odamentem hozzá majd felemeltem és bevittem az én szobámba, leraktam az ágyra, levettem a kalapját és a csizmáját majd befeküdtem mellé és néztem az arcát. Olyan ártatlannak tűnik. Eltűrtem a haját az arcából és simogattam gyengéden az arcát. Át akartam ölelni de tudtam hogyha felkel akkor megölne érte, szóval csak néztem őt tovább.

Pár óra elteltével még mindig nem tudtam aludni mert csak Reich-ot néztem és azt ahogyan alszik. Egyszercsak elkezdett mocorogni és hozzám bújt, én pedig egyből átkaroltam őt és így aludtunk el.