Kettős érzés/SovietxReich/

Többet akarok!

-Másnap reggel Reich még mindig engem ölelve aludt. Olyan aranyos volt, elkezdtek cikázni a gondolataim eléggé rossz irányba. Magamra fektettem és úgy aludt tovább. Gyengéden végigsimítottam a fenéken és közben rájöttem hogy többet akarok. Simogattam a fenekét de bűntudatom volt közben. Tudtam hogy nem szabadna és mivel alszik elég védtelen. De nem tudtam abbahagyni. Simogattam a fenekét néha belemarkoltam egy kicsit ő pedig álmában felsóhajtott. Éreztem hogy kezdek odalent merevedni. Elég kényelmetlenül éreztem magam de nagyon kívántam őt. Ekkor láttam hogy ébredezik és amint meglátta a kezemet a fenéken és megérezte a merevedésem rám nézett és lefagyott.

//Reich szemszöge//
-Nem tudtam mit csináljak. Teljesen le voltam fagyva. Annyit tudtam hogy Soviet valószínűleg be van indulva mert merevedése a farkamat nyomta. Miután megmozdult és jobban hozzám nyomódott a merevedése felsóhajtottam. Ő nézett engem és gyengéden végigsimított a hátamon és egy meleg érzés fogott el. Mintha jól esne a simogatása. Olyan volt mintha biztonságot adott volna ahogyan simogat. Nem tudom mi van velem. Én nem szoktam így viselkedni. Nálam a normális az lenne hogy kiakadva ordibálok hogy mégis mit képzel hogy fogdos engem de nem így tettem, viszont láttam rajta hogy megbánta mert miután végigsimított a hátamon rám se nézett. A falat bámulta.-Soviet miért csináltad ezt? Miért arra ébredek hogy a munkatársam fogdos.
-Sajnálom Reich. Nem akartam kellemetlenséget okozni neked.. Szerintem a legjobb az lenne ha most hazamennél.
-Igen. Én is így gondolom.-Lemásztam Soviet-ről, felvettem a kalapom és a csizmámat és elindultam haza. Furán éreztem magam. Ahogy hozzám ért jól esett viszont nem tudom miért. Biztonságban éreztem magam amikor simogatott és tudtam hogy ott van mellettem. Most hogy hazaértem és a fiamon kívül senki nincs itt velem, eltűnt ez az érzés. Olyan egyedül éreztem magam. De nem is gondolhatnék ilyenre.

//Soviet szemszöge//
-Ahogy Reich elhagyta a házam újra magányosan éreztem magam. Viszont nagyon bűntudatom van hogy fogdostam őt. Nem szabadott volna. Tisztelnem kell őt, de ahogy közel kerülök hozzá nem tudom őt tisztelni. Legszívesebben tényleg csak megmutatnám milyen érzés az ha valaki foglalkozik vele. Milyen érzés szeretni valakit. De tudom hogy erre sosem fog sor kerülni. De nem fogom feladni mert szeretem őt és kell neki valaki aki foglalkozik vele és megmutatja neki milyen érzés a szerelem. Én akarok az a valaki lenni aki mindezt megmutatja neki. De akkor engedie kell. Amit tudom hogy nem fog. Nem fogom feladni, addig nem amíg az enyém nem lesz Reich.

*

Az irodámban ültem és dolgoztam amikor betoppant Reich. Először rá sem akartam nézni, még mindig rosszul éreztem magam amiatt ami tegnap történt. Reich leült velem szemben és nézett engem, éreztem ahogyan a szemei vándorolnak rajtam, még mindig legszívesebben magamhoz rántottam volna. De inkább úgy tettem mintha nem is érdekelne.

-Fel sem tűnt hogy bejöttem hozzád? Azt hittem egy köszönést megérdemlek de ezek szerint nem.-Méregetett engem, próbálta húzni az agyam, a kalapját az asztalomra tette hogy ne lássam a papírokat.
-Mit szeretnél? Gondolom nem ok nélkül jöttél ide. Főleg ha a figyelmemet akarod.
-Unatkoztam és gondoltam idejövök hozzád, az érdekesebb amit te csinálsz.
-Ha te mondod.-Elmosolyodott és folyamatosan engem nézett, nem tudom miért csinálja ezt de így nem tudok dolgozni. Elkezdtem érezni ahogyan a lábával az enyémet simogatja. Egy gondolat járt a fejemben folyamatosan. Mi történt vele.

//Reich szemszöge//
-Japan tudta hogy Soviet belém van esve és miután ezt elmondta nekem, tudtam hogyan kerüljek jobban a bizalmába. Japan segített ebben. Elmondta miket csináljak, és így én is látni fogom hogy valóban mit akar tőlem. Ekkor hirtelen felállt a székből és az asztalt megkerülve odajött hozzám és derekával odanyomott az asztalához.