Kettős érzés/SovietxReich/

Örökké barátok?

-Levettem a cipőm és apám pont belépett a házba..Meglátta hogy veszem le a kinti ruháim és láttam ahogy ökölbe szorítja a kezét. Elkezdtem  hátrálni..-Apa ne haragudj..Tudom hogy nem mehetek sehova és bocsánat..
-Hányszor kell elmondanom még hogy nem hagyhatod el a házat?! Neveletlen kölyök!-Akkora pofont kaptam hogy majdnem elestem. Összehúztam magam és csak a földet bámultam. Nem tudtam mit mondjak csak álltam és vártam mit fog tenni. Ekkor megfogta a hajam megtépett és a hajamat húzva felemelte a fejem. Bekönnyeztem és csak néztem apám szemeibe. Szemében látszódott az idegesség, az érzelem amit már túl jól ismerek..És talán az egyetlen érzelem is amit ismerek..Megint felpofozott csak most erősebben. Elmondta mekkora egy szánalmas senki vagyok meg hasonlók. Elmentem a szobámba és ruhámon éreztem Soviet parfümét.. Olyan jó illata van. Elmosolyodtam és lassan elnyomott az álom.

-Másnap reggel mikor felkeltem apám nem volt sehol. Ránéztem az órámra és láttam hogy reggel 10 van. Gyorsan kimásztam az ágyból, megreggeliztem és átöltöztem. Mire végeztem fél 11 volt és Soviettel 11-re beszéltük meg a találkozót. Nagyon siettem, szerintem háromszor is orraestem a saját lábamban de nembaj. 11 óra előtt pár perccel kimentem a mezőre ahol Soviettel megbeszéltük hogy találkozunk. Már lassan negyed 12 volt de Soviet sehol nem volt. Talán nem is fog eljönni? Az egyetlen ember akiben bízok..? Azt hiszem ez az a szó..Utálom hogy apám semmilyen érzést nem tanított meg. Pedig apám mindig papolt valamit Austria-Hungarynak a bizalomról. Ezért ismerem nagyjából ezt az érzést hogy bizalom.. Elvesztem a gondolataimban aztán valaki megfogta a vállaimat, reflexből hátraütöttem, majd az a valaki megfogta az öklöm. Soviet volt az. Átöleltem Sovietet és arcomat a pulcsijába nyomtam, majd beleszagoltam és megint éreztem azt a parfümöt. Annyira jó illata van...

-Baj van Reich?-Magához fordította az arcom és mélyen a szemembe nézett.
-Azt hittem hogy nem jössz el..
-Megígértem hogy jövök. Igaz?
-Igen de sokat késtél..Azt hittem megutáltál.
-Te vagy az egyetlen barátom.-Végigsimított az arcomon majd rám mosolygott.
-Soviet...Megígéred hogy örökké barátok maradunk..?
-Igen megígérem.
-Rendben..-Szorosan átöleltem őt, majd elengedtem és mosolyogva ránéztem. Azt hiszem boldog vagyok. Életemben először olyan melegség töltött el mint még soha..Boldog vagyok vele, ha nincs velem minden olyan elhidegült. Ő foglalkozik velem. Apám egész életemben bántott, egy jó szava sem volt hozzám sose. De Soviet mindig meghallgat és figyel rám. Annyira figyelmes.. Legszívesebben egész nap öleltem volna és vele lettem volna. De apám miatt nem tudtam kint lenni sokáig..-Soviet..? Ha holnap nem lesz otthon apám nem jössz át.?
-De szívesen átmegyek ha szeretnéd. De nem tudom hol laksz..-Nézett rám kicsit zavarodottan

-Gyere velem megmutatom!-Megfogtam a kezét és húztam magammal,majd miután a házhoz értünk kezemet a szája elé tettem és halkan az ajtóhoz sétáltam. Meg akartam bizonyosodni arról hogy apám még mindig nincs itthon ezért halkan az ajtóhoz mentem és kinyitottam. Beléptem a házba de senkit nem hallottam vagy láttam.. Félve elindultam keresni apámat közben Soviet kezét fogtam..
-Reich arról volt szó hogy megmutatod melyik a házad nem az hogy bejövünk...-Éreztem a hangjában hogy nem tetszik neki..De nem akartam hogy elmenjen. Velem van és biztonságban érzem magam..
-Tudom..De kérlek ne menj el.-A házban szerencsére senki nem volt úgyhogy apám nem tudom mikor ér haza.-Nincs itthon apám úgyhogy ha gondolod lehetünk a szobámban és csinálhatunk amit szeretnél.-Mosolyogtam rá kicsit biztatva hogy ne féljen attól hogy apám hazajön.
-Rendben.-Fogtam a kezét és bevittem a szobámba majd bezártam az ajtót hogyha apám hazajön ne lássa meg Soviet-et. Lefeküdtem az ágyamra és néztem Soviet-et ahogy járkál a szobámban és nézi a cuccaim. Amúgy senkinek nem engedném meg de úgy éreztem hogy benne bízhatok szóval hagytam hogy nézegesse a dolgaim. Kis idő múlva odajött hozzám és rámnézett.-Baj van Soviet?
-Nem, nincs semmi csak fáradt vagyok.-Ekkor leült az ágyam mellé és térdeire hajtotta a fejét.
-Az ágyamban van még hely ha gondolod...
-Nem akarok zavarni. Az a te ágyad. Nem akarlak kiszorítani onnan..
-Elférünk ketten is az  ágyamba.-Mosolyogtam rá majd felállt és bemászott mellém az ágyba. Lehunytam a szemem és fejemet mellkasának nyomtam. Ő átölelt engem és szépen lassan elaludtunk. Egymást ölelve aludtunk. Olyan jó érzés volt vele aludni..